Janka és a Télapó

Janka és a Télapó.

         Janka és  a Télapó                        

   
Janka egész évben a Télapóról beszélt, faggatta szüleit hogy 
- Tényleg olyan öreg a Télapó?
- Hosszú fehér szakálla van?
- Tényleg, messziről lappföldről jön szánnal?
- Minden gyereknek hoz ajándékot, találkozhat vele?
  És ő nagyon-nagyon sok ajándékot szeretne kapni a Télapótól. 
Kérdések sokasága  záporozott szülei felé, nem győzték a sok kérdést hallgatni. Megígérték ha tényleg itt lesz az ideje bizony élőben fogja látni a Télapót és megkapja a sok kicsi  kérdésére a válaszokat.
No ezután jöttek csak a gondok. Az ígéretet be is kell  ám tartani. Apuka és Anyuka összedugták a fejüket, mégis hogy lehetne gyermeküknek felejthetetlenné   tenni  a Télapót . Elhatározták hogy levelet írnak a Télapónak még időben és ha eljönne messziről meglenne  a kívánsága. 
De ők csak megírják, Janka fogja elmondani a levélben mi is legyen. Ez azért volt így, mert a pici lány csak óvodás  és nem ismerte az írás tudományát.

Egyik este így szólt hozzá az édesanyja:
- Kicsi lányom,  nagyon szeretnéd megismerni a Télapót ? Azért tenni is kell ám valamit. Arra gondoltunk édesapáddal hogy írunk neki egy szép levelet. De mi csak leírjuk, te fogod elmondani a levélbe a kívánságod. Jó lesz így?
- Janka nagyon örült  és megígérte ő bizony minden kívánságát elmondja.
Szépen megmosakodott, vacsorázott, fogatmosott.
Most szépen  feküdj le, mert reggel vár rád az óvoda és a sok barát.-szólt édesanyja.
Janka bebújt a jó kis kuckójába, megölelte szöszi babáját, brumi mackóját és intett a polcon sorakozó kedves játékainak.  
 Az esti mese  nem maradt el, mert édesanyja minden este egy szép kis mesével altatta leánykáját.
Ma este egy családról mesélek, akik nagyon szegények voltak, de ugyanúgy várták a Télapót mint te Janka.  
Igy szólt a mese: 
 Élt  egyszer egy szegény család . Öt gyermektől volt hangos a kicsi ház, amelyben nagy szeretetben és békességben éltek. Zsuzsa, Eszter és Rózsa a kislányok, a két fiú Bence és Lala. A  nagyobb gyerekek iskolába jártak, egyedül Rózsa volt óvodás.
Nem volt drága játékuk.  Maguk, vagy édesanyjuk készítette  a játékokat a ház körül talált dolgokból.
 Ilyen volt a " csutkababa",rongybaba, hintaló és sok kis figura, amivel a gyermekek naphosszat játszottak.
-Mi volt az a csutkababa?- kíváncsiskodott Janka.
De mire a választ megkapta volna, olyan mély álomba merült hogy még a szuszogását is lehetett hallani.
Édesanyja lekapcsolta a kislámpát és puszit nyomott Janka homlokára.
Megsímogatta arcocskáját és betakarta a puha takarójával. Aludj kicsikém és ő is pihenni tért. Gondolván, majd holnap este folytatja ezt a kis mesét.
A telihold nagy karimájával erősen világított a sötét éjszakában. Az égen millióegy csillag tündökölt. Egy kis fénysugár bevilágított Janka szobájába, a fínom függönyön  át.
 És mint a mesében, a játékok a polcon életre keltek. Összefogtak , Janka ágyánál  és sugdolóztak . 
Kicsi lányunk csak mocorgott-mocorgott ,és mintha álom suhintotta volna meg , édesanyja hangján folytatódott tovább az esti mese.
Ej-ej milyen is volt csutkababa?- Lemorzsolt kukoricacső.  Volt haja, ruhája.
Milyen is volt rongybaba?- Kitömött rongyból formázva. Volt festve szeme, szája,  piros arca mintha a nap sütötte volna meg.
Hintaló? - száraz fából faragott igazi lóformájú lovacska. Édesapa faragta.
Nem volt olyan nagyon szép de hintázni lehetett rajta.
 Édesanyjuk mindent megtett hogy ne érezzék a szegénységet de ajándékokkal sosem bővelkedtek. 
Közeledett a Télapó és bizony minden gyerek nagyon várta. Édesanyjuk bíztatta a csemetéit írjanak a  Télapónak. Írják meg mégis milyen gyerekek, mert a Télapó kíváncsi ám! 
Zsuzsi  ő nagyobbacska  kislány volt leírta a levelében hogy  sokat segít édesanyjának a konyhában az ebéd főzésben.
Eszterke a takarításban segít, és bizony beszámolt erről a Télapónak.
 Rózsa bajban volt, mert ő óvodás létére csak rajzolni tudott írni nem. De írás helyett nagyon szépet rajzolt a Télapónak. Lerajzolta a házikójukat, a ház elé a családot és egy szép fenyőfát. 
No de itt van még Bence és Lala. Ők mit küldjenek a Télapónak amikor egész nap csak játszanak, lovacskáznak, várat építenek, meg a lányok haját húzgálják.
Édesanya elmondta nekik: - Fiúk csak az igazat, a Télapót nem lehet becsapni. Így hát nem volt mit tenni, őszintén leírták a sok huncutságot. 
De valami mégis van fiúk ! - szólt édesapjuk. A kamrából a fát segítettek behordani a tüzeléshez. Az jó cselekedet.
No, mégis volt azért jócselekedet Bencének és Lalának is.
Így hát elkészültek a levelek és már csak el kell küldeni a Télapónak. Ebben anya és apa segített. 
No de mit is kértek a Télapótól? 
Annyit, nem sokat, hogy szép fehér legyen a Télapó és azért valami kis ajándék legyen abban a kiscsizmában.
Nem maradt más hátra, mint addig is jól viselkedni.
Minden nap ment a maga rendje szerint. Ki -ki az iskolába, ki pedig az óvodába ment.
Egyik délután édesanya maga köré hívta gyermekeit.  
Zsuzsi, Eszter, Rózsa és ti fiúk Bence és Lala!
Eljött az idő hogy kiscsizmáitokat szépen  kipucolva, kifényezve az ablakba tegyétek. Éjszaka jár a Télapó és nem szeretném ha elmenne a házunk előtt, mert üres az ablak.
 A gyerekek gyorsan nekiláttak a munkának és olyan szép csizmákat varázsoltak ,mintha most vették volna őket. 
Gyorsan ki is tették az ablakba. 
No gyerekek, fürdés, vacsora és szundi, be az ágyba. A gyerekek ma este szót fogadtak egy hang nélkül tették amit kellett. Hamar el is aludtak.
 Ma este már mese sem kellett olyan izgatottak voltak.  
Eljött a hajnal  és a kora reggel. Kipattant a szemükből az álom és rögtön szaladtak az ablakhoz. És mit lát szemük!
Odakünn nagypelyhekben hull a hó és már  hófehér minden. Nagy volt az öröm. Hát még amikor meglátták a kiscsizmákat!  Minden csizmából valami kis  ajándék kukucskált ki.  
Egy kicsike csokimikulás, pár szem szaloncukor, piros alma, mogyoró.  A két fiúnak egy-egy aranyvirgács.  A huncutságért virgács, a jótettért meg bearanyozta a Télapó. 
A friss hó is ajándék, a legszebb. Lehet hemperegni a friss hóban, hógolyózni, hóembert építeni, szánkózni.
Szerény Télapó, de annak is örültek hogy a  nem felejtette el őket.
Meghányták, vetették, érdemes volt a Télapónak levelet írni. 
Lassan kezdett megvirradni, a játékok is visszamentek helyükre szép csendesen.
Janka kinyitotta álmos szemét, körülnézett, és mindent rendben talált.
Édesanyja lépett be a szobába . 
Janka megköszönte anyukájának a hosszú mesét és azt hogy ráébredt arra , nem is kell a sok ajándék mert neki úgyis sok-sok mindene van. 
Édesanyja nem értette miért is köszöni.
- Hiszen már a csutkababánál mélyen aludtál!- felelte.
- Akkor ilyen szépet álmodtam!-mondta nagy sóhajjal. Ez a hosszú mese álom volt.
A mai reggel vidáman ment óvodába, mert szerette volna elmesélni álmát a barátainak. 
Az oviba körbeülték a gyerekek és mint egy mesemondót csendben hallgatták.
Alig várta hogy szülei megérkezzenek és hazamenjen, mert neki ezer dolga van, legfontosabb a Télapónak levelet írni.
Otthon már türelmetlenül várta apa érkezését, mert együtt írják meg a levelet a Télapónak.
 Megfogadta, hogy az ajándékról nem ír ,  de mindent szeretne tudni a nagyszakálú Télapóról..
Janka levele a  Télapóhoz...
Kedves Télapó!
Nagyon szeretnélek megismerni. Én kicsi vagyok még csak óvodás. Amióta picikét nőttem  tudom, minden évben eljössz hozzánk. Csizmámat megtöltöd ajándékkal, és mindig  örültem.
Most óriási dolgot kérek . Nem kell ajándékot hoznod, csak gyere el hadd lássalak . 
Az ajándékokat vidd el a szegény gyerekeknek, mert nekem minden van.
Zsuzsi, Eszter, Rózsa és a két fiú Bence és Lala   jó gyerekek. Ők is szeretnek Téged! Kérlek látogasd meg őket!
Ezt a levelet anya és apa írta neked, de az én szívem tollával.
Kedves Télapó! Viszontlátásra!
A Télapó válaszára várni kell  egy kicsit, mert millióegy gyermek várja. De ha megérkezik a levél, ígérem egy másik mesében beszámolunk, mit is válaszolt Janka levelére.
Szervusztok!