A Templomközi Szigfrid és a forró kakaó meséje

A Templomközi Szigfrid és a forró kakaó meséje.

A Templomközi Szigfrid és a forró kakaó meséje

Egyszer volt hol nem volt, a keskeny patakon, élt egy híres, neves nyúl család. Templomközi Szigfrid nyuszinak öt nővére és négy bátyja volt. A fiuk, Tutyi, Monti, Szotyi, Szutyi. A lányok Manci, Mici, Muci, Réci, Téci. A templom mellett volt egy boltocska, a Templomközi Nyúl családi péksége. Már kora reggel csodalatos illat árasztotta el a falucska főterét. Éjjel, nappal dolgoztak, hogy Nyúl falu apraja nagyja jól lakjon a sok finomsággal. Nyitásra megtöltötték a pékségük polcait és a pultokat. A bolt megtelt a gyümölcsös, a karamell, és szegfűszeg édes illatäval.

Szigfrid nyuszi az egyetlen, aki két bal mancsos volt, szinte minden kiesett a mancsai közül. Ö volt a mindenes, fát gyűjtött a kemencébe, mosogatta az edényeket, kivitte a szemetet. Olyan munkákat kapott, amiket senki más nem akart. Álmaiban tésztát nyújtott, fánkot szaggatott, karamelles csigát formázott, epres tortákat diszitett. Remélte, hogy egyszer úgy fogják emlegetni, mint Szigfrid nagyapóját és az édesapját; Templomközi Szigfrid mester. Nagypapa nyitotta az első pékséget Nyúl falu szélén, egy százéves fa odújában. Abban az időben a falucska csak egy utca nagyságú volt. Tíz népes nyúl család lakta a falu házait.

A nyulak minden reggel szaladtak a pékségbe frissen sült kifliért, ropogós sós perecért és a híres neves tejes pitékért. Amikor Szigfrid nagypapa elfáradt és hajlott hátú öreg nyúl lett, minden tudását a családra hagyta. Igy szállt a pék mesterség apáról fiára.

Szigfrid nyuszi nagyon szeretett volna megtanulni sütni. De bárhogy próbálta semmi nem sikerült. A vajas krém megdermedt, a pite alja megégett, cukor helyett, sőt rakott a tésztába. Ezért aztán nem nagyon engedték a konyha közelébe sem. Bezzeg a testvérei mindannyian a kemencék körül sürögtek. 

Mindenkinek meg volt a feladata a nyuszi fiúk tavasszal a piacra mentek meggyért, szederért, eperért. Megtöltötték kosaraikat és már indultak is haza. Ősszel almát, dinnyét, barackot szüreteltek. A nyuszi lányok feladata volt a gyümölcsök feldolgozása. Mire beköszöntött a tél, a raktár is megtelt finomságokkal. A polcok roskadoztak a lekvároktól és befőttektől. Eközben Szigfrid még mindig csak az edényeket súrolhatta, mégis az illatok és a kemence melege boldogsággal töltötte el.

Csakhogy egy nagyon hideg pénteki napon a nagy kemence elromlott. A vevők morgolódtak, miért van csak kenyér és kifli. Nyúl falu polgármesterének születésnapjára tortát akartak ámde az is elfogyott előző este. A vásárlók nagyon mérgesek lettek.

Eltelt két nap, hogy senki nem ment vásárolni. Szigfrid pékmester első alkalommal döntött úgy, hogy bezárnak egy hétre. A tapsifüles lányok örömtáncot jártak a pultok körül, hurrá, éljen a szabadság- kiáltozták boldogan.

-Nézzünk filmet!

-Szerintem csináljunk egy óriási hóembert!

-Én inkább megyek és olvasok! 

Mindenki megtalálta a maga örömet, csak legifjabb Szigfrid volt szomorú. Neki hiányzott a sok ember, hiányoztak a boldog arcok. Ült a kemence meleg zugában, gondolatai messze jártak.

-Mi lenne, ha újítanánk? És ha valami „mást” adnánk el?

Úgy döntött, hogy bemegy a városba és megkeresi azt a „valamit”, és majd az egész család és a testvérei is dicsérni fogják őt. És körbe táncolva kiabálnának-zseni vagy Szigfrid öcsink egy „Zseni”! És ez mindent megváltoztatna. A faluban mindenki a legfiatalabb Templomközi Szigfridről beszélne.

Amikor megérkezett a főtéren az árusok izgalomtól kipirulva várták a vevőket. Az egyik sor végén egy szekéren ülő árushoz gyalogolt.

-Bocsájtson meg -kiáltott Szigfrid. A családomnak péksége van Nyúl faluban. Nincs véletlen valami furcsa vagy érdekes portékája eladó?

-hmm, hmm- vakarta a fejét az árus.

-Nézz szét nyugodtan, van itt minden, fűszer, színes cukrok, tortadíszek, szárított virágszirmok, kiadagolt száraz datolyaszilva tasakok. 

Már egy órája keresgélt, majdnem feladta, amikor meglátott valamit a szeme sarkából. Odamászott és egy doboz alatt vékony füzetet talált.

Hogyan készíts pillecukrot és forró kakaót

Habár a füzet borító szakadozott a festék is kifakult, mégis a képen egy csoport ember

gyerek mosolygott, kezükben csésze, melyből gőz táncolt vidáman. Szigfrid bámulta a képet, -forró kakaó-mondogatta magában. Kakaó, hmm, soha nem hallott még róla, mint ahogy soha nem hallott a pillecukorról sem. – Biztos valami csodalatos dolog lehet mindkettő-gondolta magában. Elképzelte, hogy a pékség újra nyitva lesz, a vásárlók boldog mosollyal beszélgetnek egymással.

-Ó, forró kakaó! – szakította félbe gondolatait az eladó a képre koppintva. Milyen tökéletes csemege egy hideg téli napon. És hozzá pillecukor, ami maga a mennyország. 

Szigfrid érezte, hogy ezt meg kell vennie, igy hát kifizette a füzetecskét és egy nagy zsák kakaó port. Sietett haza, pedig a zsák nehéz volt nagyon. Útközben arról álmodozott, hogy a testvérei kakaót szürcsölve, pillecukrot majszolva körbe állják.

 „Sajnáljuk, hogy valaha is kételkedtünk benned” -mondanák a testvérei. –

-Te vagy a legjobb pék.

Amikor hazaért, a pékség üres volt. Leverte a havat a kalapjáról, a kabátját a kampóra akasztotta és bekukkantott a konyhába. Üres volt. Odament a pulthoz, megmosta a kezét, majd óvatosan maga elé tette a füzetet.

-Pillecukor, forró kakaó!

Hangosan olvasta a receptet, talán ezek voltak a legbonyolultabb utasítások, amelyeket valaha látott. Csak olvasta, olvasta és minél több ideig nézte annál kevésbé értette.

Elakadt. Szigfrid szemében forró könnyek gyűltek össze. Ha nem tud megsüni egy tejes pitét, miért gondolná, hogy valami teljesen újat el tudna készíteni?

-Miért olyan nehéz az élet – zokogta hangosan!

Hátra lépett, a füzetet összegyűrte, golyóvá gyúrta, a kemencébe akarta dobni. Ekkor érkeztek haza a testvérei. 

-Szigfrid de jó, hogy itt vagy, ugrálták körbe. – korcsolyázni voltunk, hívni akartunk téged is, de nem találtunk. Hol voltál?

-A városba mentem – mondta – találtam egy füzetet, receptekkel, de nem értem, buta vagyok még ehhez is. Próbálta kisimítani a füzet gyűrődéseit, hogy meg tudja mutatni testvéreinek. Nővérei ugrándoztak örömükben, amikor elolvasták, ami a borítóra volt írva.

-De hiszen ez egy receptkönyv. Nézd!

-Ez nem akármilyen receptkönyv! - Amikor felnézett, látta, hogy mosolyognak rá. -Nézd a nevet!  -Ez Templomközi Szigfrid pékmester receptkönyve!  -Megtaláltad nagypapa elveszett receptjeit!

A borítóra mutattak. Ott volt, kis betűkkel, amit korábban nem látta. -Nem vagy buta, sem haszontalan - mondták a testvérei.

 -Őszintén sajnáljuk, hogy rosszul bántunk veled. Lehet, hogy nem vagy jó pék, de lehetsz jó szakács. Szerintünk te vagy aki megmented a pékséget. Most a könyvben szereplő összes receptet elkészíthetjük, és ez neked köszönhető!

Egy nagy fehér kukta kalapot tettek a fejére aztán munkához láttak. Kevertek, kavartak, mértek, habot vertek és nem sokkal később már el is készítették a forró kakaót. Gőzölgő csészéjükbe a recept alapján készített pillecukrot tettek, ráöntötték a forró kakaót és édes tejszínhabbal diszitették. Leültek az asztalhoz és szürcsölve kóstolgatták.

Már tudták, hogy ez az, pillecukor és a forró kakaó menti meg a boltjukat. Egy täblät függesztettek fel a pékség ajtaja fölé, amelyen az állt:

Forró kakaó és pillecukor 

Eközben a nyuszi fiuk és lányok áttanulmányozták a füzetet, és az összes talált recept alapján új menüt írtak: csokitorta, csokismuffin, csokis fagylalt, csokoládépuding és még a tejes pitébe is csokoládét raktak.

Csodák csodája a bolt hamarosan ismét megtelt vevőkkel. Mint korábban. A csengő csilingelt, a vásárlók a tűz mellett beszélgettek, miközben várták, hogy az újdonságokat megkóstolhassák. 

Ez után is sütöttek kifliket, perecet, gyümölcstortát. De a legnépszerűbb csemege a forró kakaó volt pillecukorral.

Pillecukor: Egy kanál pocukrot,1 dl vizet, 1 kanál mézet, 3 kanál szörpöt feloldjuk egy edényben a tűzhelyen. Közben a zacskó zselatint a kimért vízhez (6 ek) öntjük, csomómentesre keverjük, majd felmelegítjük. Összeöntjük majd elkezdjük először lassan, majd közepes fokozaton felverni.

Akkor lesz jó a pillecukor, ha már felmászik a habverőre. Egy épphogy megolajozott edénybe kanalazzuk és jégre tesszük pár órára. Kiütögetjük egy deszkára, amire a keményítős porcukrot kiöntöttük. Szépen elkezdjük felvágni. Minden oldalát megforgatjuk a porban. 

És a csodalatos forró kakaó vagy forró csokoládé.Egy edénybe mérjünk három kanál cukrot, és két kanál kakaó port, és összekeverjük.
Ráöntjük a fél liter tejet és felfőzzük. Levesszük a tűzről, beleszórunk egy marék csokoládé pasztillát, majd addig kevergetjük, míg a csokoládé felolvad benne teljesen.

A forrócsokit poharakba töltjük.
Tetejére jó adag habot kanalazunk és megszórjuk a marék pillecukorral.
Tálaljuk és fogyasszuk azon melegében!

Csokitorta pillecukorral

 25 dkg kekszet ledaráljuk, hozzáadjuk a két kanál cukrot, és egy nagy kanál olvasztott vajat. Összedolgozzuk, és egy tortaformába nyomkodjuk, úgy, hogy egy kis pereme is legyen. Egy nagy csésze tejszínt felmelegítjük, és 20 dkg összetördelt csokoládéra öntjük. Kb. 10 perc után habverővel összekeverjük.

Ha kihűlt, a tésztára öntjük.