A tojásember

A tojásember.

Végre eljött a nyár. Peti a nagypapájánál tölti a nyári szünetet. Nagyon szeret itt lenni, mert sok-sok izgalmas élmény vár rá. Játszhat Mexvel kutyával, cseresznyét szedhet a fáról, gyíkokra vadászhat a határban, elbújhat a kukoricaszárak között és kiveheti a tojásokat a tyúkok alól. A tyúkok. Igen, a tyúkok. Mindegyik állat közül Peti számára a legkedvesebbek. Szereti hosszasan figyelgetni őket a tyúkólban.

Így történt ez egy különös délután is. Éppen a tyúkólba igyekezett Peti, hogy kivegye a tyúkok alól a tojásokat. Miközben számlálgatta azokat, hirtelen tátva maradt a szája a csodálkozástól. A tojások között megpillantott egy lila színű tojást. Peti azt gondolta, hogy nem kellene hozzányúlni, inkább hívja a nagypapáját. Ám abban a pillanatban a tojás repedezni kezdett, és ekkor megtörtént a csoda. A lila tojásból egy apró emberke bukkant elő.  Peti úgy megijedt, hogy meg sem mert szólalni. A kisemberke leseperte ruhájáról a tojáshéjjakat, majd illedelmesen köszönt Petinek.

- Szia Peti! Szeretnék a barátod lenni! - Peti szótlanul állt, majd remegő hangon ő is üdvözölte a kisembert.

-  Szi-i-i-a-a! - Ne félj tőlem, Peti! - mondta a kisember - Azért jöttem, hogy együtt játsszunk.

-De-e te-e túl kicsi vagy az én játékaimhoz – mondta Peti még mindig a félelemtől remegve, de amikor az emberke rámosolygott Peti is kezdett felbátorodni. És hirtelen remek ötletet eszelt ki.

- Talán az én nagypapám faraghatna neked egy apró biciklit és azzal együtt indulhatnánk a határba cseresznyét enni.

- Az nagyon jó lenne! Örvendezett a kisember, majd szaladni kezdett az ajtó felé.

- Várj! – kiáltott utána Peti. - Még a nevedet sem tudom.
- Nekem nincs nevem.- válaszolt az emberke.

- Hogy lehet az, hogy nincs neved?- kérdezte Peti, majd hirtelen rávágta, hogy:
- Legyen a neved Tojásember!

A kisembernek nagyon tetszett ez a név és újra rohanni kezdett az ajtóhoz.
Peti tenyerébe vette a Tojásembert és így szaladtak a papjához. Nagypapa éppen a műhelyben tevékenykedett.

- Papa, faragj egy kis biciklit, az új barátomnak! – kiáltotta Peti.
Nagypapa hátrafordult, de senkit nem látott. Ekkor Peti megmutatta a tenyerében üldögélő emberkét.

- Ő kicsoda? – kérdezte nagypapa meglepetten.

- Ő az új barátom, a tyúkólban találtam rá, amint kikelt egy lila tojásból.

- De hogyan került a lila tojás a tyúkokhoz?- kíváncsiskodott nagypapa.

- Azt én sem tudom. – válaszolta Peti, majd mindketten a Tojásemberre néztek.

- Egy lila felhőből pottyantam le a tyúkólba és beleestem az egyik tojásba, ami lilává változott.

- De ne kérdezősködjetek annyit, inkább készítsük el a kis biciklit! – türelmetlenkedett a Tojásember.

Elővették a szerszámokat és csakhamar elkészült az apró bicikli. Azonnal ki is próbálták és együtt elindultak meglesni a gyíkokat. Találtak is egy szivárvány színű gyíkot, aki éppen napozott a forró kövön. Peti megfogta, ám a gyík farka leszakadt és a gyík pedig menekülőre fogta. A kisember utánaeredt. Mire Peti észrevette az apró barátnak nyoma veszett. Peti kétségbeesett sírásba kezdett és a nagypapájához szaladt.

- Mi a baj Peti?- kérdezte nagypapa.

- Eltűnt a kisember, sehol sem találom, csak a kis biciklije maradt itt! – válaszolt Peti elkeseredve.

- Gyere, hozzuk Mexvel kutyát, hátha segítségünkre lesz megtalálni a Tojásembert!

Elindultak és a kutya rögtön a cseresznyefához szaladt, majd pár perc szaglászás után ugatásba kezdett. Peti és a nagypapája odafutottak hozzá és megpillantották a fa tövében cseresznyét majszoló kisemberkét. Nagyot nevettek és Peti rögtön megölelte az elveszett kis barátját.

A cseresznyefa árnyékában késő estig beszélgettek, kacarásztak. Amikor feljött a hold, visszamentek Nagypapa házába. Peti cipősdobozból készített egy kis ágyikót, apró párnát és takarót is helyezett bele, majd belefektette a Tojásembert. Peti is lefeküdt az ágyikójába és arra gonddolt, hogy talán senkinek sincs ilyen különleges barátja, mint neki. Majd lehunyta a szemét és elaludt, mert egy ilyen izgalmas nap után bizony könnyű álomba szenderülni.