Csiga papánál

Csiga papánál.

Csiga papánál

Egy szép nyári napon Csiga papához készülődtek a kis csuszlik. Be is szálltak a csigautóba és csúsztak a csigerdőbe.

Amikor megérkeztek – 9 nap után – ki is szálltak. És… Pufff! A sok csomag rá esett Csiga Petire. Izibe felpattant és leporolta magát. Nagy boldogan csúszott Csiga papához. Hosszasan megölelték egymást. Ezután Csiga Peti és Csiga Csabi elköszönt a szüleitől, akik visszautaztak csigavárosba.

Csiga papa bevezette kedvenc unokáit a csiganyálas szobába, ahol kipakoltak. Mondanám, hogy ezután futottak ki nagy lelkesen az udvarra, de nem tudtak, ezért inkább csúsztak. Birtokba vették a Csiga papa által készített fajátékokat az udvaron, mókáztak úgy 5-6 órát is, mikor meghallottak egy mély hangot:

• Gyerekek! Gyertek be vacsorázni!

Csiga papa ki is nyitotta az ajtót, de a gyerekek nem mozdultak.

• Nem hallottátok gyerekek? Gyertek be, készen van a finom vacsora!

Ezután olyan gyors csúszásba kezdtek, hogy ezzel a tempóval akár 30-szor is lecsúszták volna a Csigák Csúszós Csigamaratonját.

• Mi a vacsora? – kíváncsiskodott Csiga Peti.
• Na, mi lehet? – csigázta az unokákat Csiga papa.
• Tudom! – kiáltott fel Csiga Csabi.
• Mi más lenne, mint a mesés csiganyálgulyás! – lelkendezett Csiga Csabi.
• Ha-ha-ha, ho-ho-hó! – nevezetett fel papa.
• Akkor mi más? – kérdezősködött a két jó testvér.
• Csiganyál leves csigatésztával. – leplezte le Csiga papa a meglepetést.

A két farkaséhes csiga unoka és papa sokat mókáztak, miközben belakmározták a fenséges vacsorát.

• Menjünk csigafogat mosni! – mondta Csiga papa.
• De a csigáknak nincs is foguk! – kiáltott fel Csiga Csabi!
• Ja, tényleg! Már látszik, hogy milyen öreg vagyok. – felelt Csiga papa. – Akkor irány az ágyikó! Lefekvés! Már felkúszott az égre a csigacsillag is!
• Jó éjszakát papa! Álmodj szépeket! – kiabálták a csiga unokák.
• Jó éjszakát kis csigák! – közben puha takaróval betakarta Csiga Petit és Csiga Csabit.

Másnap reggelig a kis csigák úgy szundítottak, mint a csupasz csicsa csápos csipás csiga. Nyolc órakor Csiga papa felcsúszott a csiganyálas lépcsőn, hogy felébressze a kis csiga unokákat. Bekopogott a csiganyálas ajtón:

• Kop, kop! – zengett a csigaszoba ajtaja.
• Gyertek kis csuszedlik! Vár a friss, meleg csiga nokedli benneteket!

Abban a pillanatban ott termettek az ajtóban a kis csigák – már amilyen gyorsan ők csúszni tudtak.

• Hogy ízlik? – érdeklődött Csiga papa az asztalnál ülve.
• Hmm! Nagyon finom csiganyálas! – nyammogták a csipás csigák, közben csak úgy csorgott a csiganyál a szájuk sarkából.

Az isteni reggeli után még egy szép napot töltöttek együtt az unokák Csiga papával.

Az utolsó nap összepakoltak és elbúcsúztak a kis csuszedlik kedvenc papájuktól. A csigaszülők is megérkeztek csigautójukkal, több napos út után örömmel látták viszont kikerekedett, kipirult arcú csiga csemetéiket.

• Hogy éreztétek magatokat? Milyen volt Csiga papánál lenni? – érdeklődtek a csigaszülők.
• Nagyon izgalmas volt! Szuper volt! – vágtak egymás szavába a csigucik.

Még hat nap múlva is csak mesélt és mesélt Csiga Peti és Csiga Csabi. A csigaszülők pedig elhatározták, hogy egy csigaév múlva együtt maradnak Csiga papánál.