Kép forrása: www.pixabay.com
Pötyi karácsonya.
Pötyi és az ünnepek
Egy város, amit csak pár ember ismer. Itt élt egy család egy icipici házikóban. A nagyon kedves családnak volt egy induri-pinduri cicusuk is. A kis kedvenc első karácsonyát éli.
Első fejezet
A felismerés
A cuki kis cica nem értette, mire ez nagy felhajtás, hisz ez a hét is ugyanolyan, mint a többi.
De ez nem így volt, hisz ez az advent utolsó hete. Azaz lassan itt a karácsony. De ezt a mi cicánk nem tudta. Ahogy nézte, hogy mit csinál a kedves család körülötte, eltűnődött:
- Hm. Szerintem valamilyen ünnep van! – morfondírozott magában macskuci, mert nagyonszerette az új ünnepeket. Olyankor kapott sok húst, amit nagyon, de nagyon szeretett.
- Nagyon fura. – suttogja. – Lehet, hogy ez az az ünnep, amit mama mondott? Ez a karácsony?
Második fejezet
Pici cica hallgatózik
Pötyi, a kis cica éppen kergette a farkát, amikor meghallotta a halk beszélgetését a ház népének.
- Mi lehet ez? – kíváncsiskodott magában.
Beljebb lépett az ajtón. És mit látott? … Csomagolnak valamit a kedves gazdák. Az egyik csomagba plüss baba került, a másik dobozba egy csuda telefon.
- Óvatosabban! Elszakad a csomagolópapír! – mondja az anyuka
- Dehogy fog elszakadni, nagyon ügyelek rá! – felelte az apa.
Sajnos a cicus ezután nem folytathatta a kíváncsiskodást, mert enni hívták. Jóétvággyal megette meleg tejecskét, aztán már tovább is állt.
Máshonnan is halk beszédet hallott. A gyerekszoba felé somfordált.
- Óvatosabban! – rikkant fel Fanni.
- Csitt! Még meghallják. – mondja Fanni nagyobbik testvére, Anna.
Pötyi innen is tovább állt, hiszen ismerte a kis gazdikat, akik meleg szeretettel készülődtek az ünnepre.
Harmadik fejezet
A veszekedés
A kis cica hangos szóváltásra lett figyelmes. Nem értette Pötyi, hogy miért veszekedik Fanni és Anna gazdi. Azonban hamarosan rájött, hogy miért. Nem tudtak megegyezni abban, hogy hogyan csomagolják az ajándékot.
A két lányka abban maradt, hogy a nehezebb, de szebb csomagolást választják. Ezután azon vitatkoztak, hogy milyen legyen a karácsonyfa. Miután elmondták véleményüket, a kis és görbe fenyő mellett döntöttek.
- Ó, bárcsak lenne hó! – sóhajtott fel Fanni.
Erre cicának felborzolódott valamennyi szőre.
- Minek ide az a hó vagy mi? Az eső ne elég? – dúl-fúlt magában Pötyi, mert nem tudta, hogy mi az a hó.
Pici cica eltűnt
Leesett az első hó. A kis cica nem értette azt a fehérséget kint az utcán, az udvaron, a háztetőkön.
Kiment reszketve a ház elé és belenyomtat puha tappancsait a hóba. Nagyon megijedt a jéghideg valamitől, és kirohant a kiskapun, meg sem állt egy kukáig, ahol még nem volt hó.
Egy ismeretlen, magához hasonló állattal találkozott. Legyőzve ijedségét, megmukkant:
- Te ki vagy? – kérdezte felhúzott szemekkel.
- Minó vagyok, a mosómaci. És te?
- Pötyi, a kis cica vagyok. – felelte illedelmesen a cicus.
- Te hogy kerültél ide? Úgy tudom, hogy csak a mosómedvék turkálnak a kukában. – érdeklődött új ismerőse.
- Ez igaz. Csak nagyon megrettentem a hótól, és ide futottam. Nem tudod – véletlenül -, hol lakom? – kérdezte bátortalanul Pötyi.
- Sajnos, nem tudom. – válaszolt bánatosan Minó.
A nagy keresés
Fanni és Annak keresve-kutatva sem találták Pötyit. Sem a lakásban, sem a cicus kedvenc helyén, a fonalgombolyagos kosárban.
- Biztosan a konyhában van, ahová a finom illatok csalták. – mondta Anna.
- Sajnos itt nincs. – válaszolt Fanni, miután a konyha közepén megálltak a keresés után.
- Talán megijedt a hótól. – ötletelt Anna.
- Hát ezt meg honnan veszed? – förmedt rá Fanni.
- Láttam, hogy össze-vissza szaladgál a hóban az udvaron. – felelte Anna.
- Akkor azt is láthattad, hogy hova megy! – folytatta Fanni a faggatózást.
- Nem, mert akkor dobtál meg egy hógolyóval! – emlékeztette testvérét az hócsatára.
- Ezért is én vagyok a hibás? – csattant fel Fanni.
- Nem, dehogy! – felelt lehangolva Anna. – Csak azt tudnám, hol van most a drága kis Pötyink!
Hazatérés
Miközben a kedves Fanni és Anna aggódva keresték Pötyit, addig Minó, az új barát minden házat megmutatott a cicusnak, ami az utcában állt. Hosszas séta után azonban rájött Pötyi, hogy egyik ház sem az ő otthona.
Egy utcával arrébb indultak vissza, amikor Pötyi felkiáltott örömében:
- Ez az a ház! Felismerem a kedvenc mászókámról!
- Köszönöm a segítségedet Minó! – és már ugrott is boldogan a kerítés tetejére. Onnan búcsúzott:
- Szia! Meglátogatlak legközelebb is! – integetett Minó.
- Szia! Örülök, hogy megismertelek! – köszönt el a csavargó kis cica.
Pötyi ezután a kaland után már tudta, hogy nincs egyedül. Szerzett egy jó barátot.
Beérve a házba a kisgazdái jól meggyomrozták örömükben, majd nyugovóra tértek mindannyian.
Már csak néhány nap karácsonyig
Fanni és Anna hógolyózott az udvaron, Pötyi meg ajándékot keresett Minónak, az új barátjának.
- Ez az! – kiáltott fel hirtelen Pötyi.
Az örömteli felkiáltásra a lányok is bejöttek a szobába. Egy nagy babaházat pislantott meg a cicus. Fanni értett Pötyi nyelvén, tudta, hogy mire gondolt négylábú barátjuk.
- Kell még neked ez a babaház? – kérdezte testévérét. Anna megrázta a fejét.
Mivel Fanni is és Anna is nagyon szeretett segíteni másokon, megkérdezték szüleiket is, hogy elajándékozhatják-e a babaházat. Anya és apa is meleg szeretettel bólintott az ajándékozás ötletére. Ugyan az édesanyjuk csodálkozva kérdezte:
- Hm. Egy mosómedvének? Na, jó, rendben. De segítenetek kell takarítani is! – kötött alkut a lányokkal.
- Még szép! – vágta rá egyszerre Fanni és Anna.
Neki is álltak a nagytakarításnak. Majd szépen becsomagolták az ajándékot.
Mindeközben Minó sem felejtette el új barátját. Készített számára egy pompont, amivel boldogan játszhat Pötyi.
Pötyi és Minó szövetkezik
Már mindenki nagyon izgatott volt, hogy 2 nap múlva itt a karácsony. A kis cicának is készítettek ajándékok a lánygazdik. Közben Pötyi meglátogatta barátját, Minót.
- Szia, kedves barátom! – üdvözölte messziről Minó.
- Szia! De jó újra látni téged! Tudnál segíteni? Szeretnék Fanninak és Annának ajándékot adni. – vágott bele a közepébe Pötyi.
- Mire gondoltál? Mit szeretnél adni Annának? – érdeklődött Minó.
- Hm. Tésztából készült nyakláncra gondoltam. – felelt Pötyi.
- Az kiváló ötlet, van száraztésztám itthon. – felelt lelkesen a mosómaci.
Közösen fűzték meg a mesés tésztaláncot, le is festették. Már csak a Fanni ajándéka volt hátra.
- Készítsünk Fanninak karkötőt tésztából! – dobta fel az ötletet Minó.
- Ez nagyszerű ajándék! Fessük le majd pirossal! – folytatta a kis cicus.
Az elkészült ajándékok már csak csomagolásra vártak. A két új barát hamar megoldotta, gyönyörű csillagos papírba gondosan bekötözték a meglepetéseket.
Ezután hálás szívvel köszönt el Pötyi és indult haza a kis csomagokkal.
Szenteste
Mindenki pihent, kivéve anya, aki sütött-főzött a konyhában. Az étkek után a jött a fa feldíszítése. A lányok és apa díszítette a fenyőfát, Pötyi a puha párnájáról szemlélte a sürgés-forgást a lakásban.
- Mi ez a szúrós izé? – tanakodott Pötyi magában. - Talán ez a karácsonyfa, ahogy a mami mondta.
- Oké, de mi az a kari fa? – töprengett magában tovább. – Ja, karácsonyfa!
Tovább nézegette az egyre pompásabb fát, amikor megcsillant valami.
- Mi az a fán? Mi az a kerek izé a kari fán? – gondolkodott tovább magában.
- Hát persze! Ez a gömb! Ahogy mama ezt is megmondta. – tette vissza fejét a pihepuha párnájára. Meleg szeretettel gondolt vissza mamájára, aki mindent megtanított neki. Pötyi pedig jó tanulónak bizonyult, hiszen ez volt az első karácsonya, és mindenre emlékezett.
Karácsony
Pötyi felkerekedett karácsony reggelén, és elvitte barátjának, Minónak az ajándékot. Természetesen a kis cicus sem tért vissza üres kézzel.
- Jaj, de jó! Végre van otthonom. – örvendezett boldogan a mosómedve.
- Hű, de szuper! Imádok pomponnal játszani! Végre van sajátom! – kiáltott fel örömmel Pötyi.
A két jóbarát megölelte egymást és boldog karácsonyt kívántak a másiknak. Minó bevackolta magát az új házába, Pötyi pedig hazaosont a kedves családhoz.
A lányok és szüleik is nagy kíváncsisággal bontogatták ajándékaikat a fa alatt.
- Ó! Egy baba! De imádom! – örvendezett Fanni!
- Hűha! Egy telefon! Köszönöm! – kiáltott örömében Anna. – És még egy csodálatos nyaklánc! Ó, de szép!
- Nagyon klassz ez a tésztakarkötő! Milyen színes! – folytatta lelkendezését Fanni is az ajándékok láttán.
- Ez pedig a tiéd, drága Pötyi! – fordultak a kis cica felé lányok egy nagy csomaggal.
Cicus is boldogan nyitotta ki ajándékát. A díszes szalagok alatt egy cicafekhely rejlett.
Az ajándékozás után a kedves család leült az ünnepi asztalhoz, amelyhez idén Pötyit is meghívták.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A kis teknős meghívta majmocskát, jöjjön s pancsoljon ő is a tóban, tavirózsák közt,a meleg nyári napon. Magasra nőtt a fű,tónak egy részén, s egy kidőlt fa,ott hevert a parton, erről ugrott a vízbe a ...
Elolvasom
Szupermanó és a kalandpark Kerekerdő közepén a vadregényes, zöld lombok között színpompás tollazatú madarak gyönyörű éneke köszönti a reggelt. Tarka kis pillangók lebegő csodája virágszálról, virágszálra száll. A fe...
Elolvasom
– Hogy az a veszett füstifecske csípje meg! – eresztett meg egy káromkodást Ifjabb dr. Henry Walton Jones, ismertebb nevén Indiana Jones, vagy röviden Indy, miközben hiába keresgélte ikonikus ostorát a XX...
Elolvasom
Volt egyszer egy törpe, aki a hegyek között élt. Ő volt a hegyi erdő legjobb bányásza, és nagyon büszke volt a munkájára. Egy nap azonban, miközben dolgozott, meghallott a fák között egy szörnyű morgást...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: ME amatőr, gyerek
10-11 éves tanítványaim meséit teszem közzé.