A VARÁZSMAG ÉS A KISGALAMB: III. rész: Az első találkozás

A VARÁZSMAG ÉS A KISGALAMB: III. rész: Az első találkozás.

Amire fel ébredt, az erdőben már a fák lombján lehetett látni az átszűrődő napsugarakat. Felkelt, fogta az újságot, és szép lassan elindult tovább az erdőn keresztűl. Nagyon nagy erdő volt. Elmúlott dél is amikor már kijutott belőle, és Egy mezőre jutott, ami után egy magas hegyet látott. Elindult a mezőn és a hegyen egy kicsit felmászott, de érezte, hogy már nagyon elfáradt ezért úgy gondolta amilyen magasságba van azon a magasságon megkerüli a hegyet. Igy is tett. megkerülte a hegyet, lemászott a hegyről nagy nehezen, és mivel egy faluba ért elindult, hogy azon is átvágva valahol a nagyvilágba megtalálja a madárfajokat és beszélgessen velük. De egyszer csak váratlanul a faluban lévő egyik villanypózna tetején megpillantott egy gólyafészket. Mivel számára ez is egy érdekesebb madár volt, igaz, hogy akit igazából szeretett volna látni az a Selyemmadár vagy másnéven a Kék Lugasépítő volt, megált, és jobban megfigyelte a fészket és környékét. Látta ám hogy két gólya van a fészekben, és négy vagy öt fióka. Felkiált nekik hát.

Sziasztok furcsa madarak. Mit csináltok ott az oszlop tetején? Erre egyik gólya leszáll a földre a kisgalamb mellé. Te ki vagy és hogyan kerülsz ide? Hát már egy ideje eljöttem otthonról és szeretném meglátogatni a többi madárfajt akit ebben a dologban láttam, beszélgetni velük vagyis, megismerni őket. Mutat rá az újságra szárnyával a kisgalamb. Az igaz, hogy ti mindig olyan sokat repültök? Mi mindig, pontosabban minden hideg beköszöntése elött elköltözünk melegebb éghajlatra, aztán amikor már felmelegszik az idő visszatérünk szokásos nyári otthonunkba. Ez egy igen nagy táv tehát, igen. Sokat szoktunk repülni. És ezt hogyan tudjátok megtenni? Nem is fáradtok el közbe? Talán egy kicsit de mi megtudjuk tenni ezt az utat, mivel mi ilyen madarak vagyunk. Aszta! Biztos sok érdekes dolgot láttok utatok közben a magasból. Igen, de nekünk az a célunk, hogy odaérjünk ahova megyünk. Nem kirándulunk. Bocsi kis galambocska de most mennem kell ha nem haragszol. Nem haragszok. Nyugodtan meny ha szükség van rád otthon. Hát így elköszöntek és a gólya visszarepült a fészekbe családjához.

Aztán tovább indult, és nagyon örült a kisgalamb, hogy beszélgethetett egy igazi gólyával. Már késő délután volt, a nap a horizontra ért, amikor elhagyta maga mögött már a kis falucskát is mikor, egy kis folyó keresztezte az útját. Ezen is valahogy átkellett kelnie. Mivel ez a folyó inkább egy patakra hasonlított, könnyebben átlehetett kelni rajta. Igy elgondolkodott, hogy hogyan juthatna át rajta, és már észrevett is egy könnyebb módszert az átkelésre. Meglátta, hogy van egy pár nagyobb kő a vízben és azon talán át is bír kelni. Mivel egy madár volt lehet, hogy át is tudott volna repülni felette, de nagyon kicsi volt és nem is tudott szinte semennyire repülni, de most még az újság is nála volt. igazából eléggé félt hogyha megpróbálja átrepülni beleesik és magával viszi a folyó. Egy kis gondolkodás után  elindult, hogy átugrálva a köveken átjusson a folyó túloldalára. Ráugrott az első kőre, a másodikra, a harmadikra és így tovább. Már a végén volt amikor már csak a partra kellet kiugrania. Hát ugrott de majdnem beleesett, épphogy áttudott ugrani. Nagyon megijedt de végülis sikerült átjutnia rajta. Aztán megkönnyebbülve folytatta útját, a folyó  mellett párhuzamosan. Egy idő után észrevette, hogy már teljesen besötétedett, feljött a Hold, ő pedig elálmosodott, így megint kellet találnia egy éjszakai pihenő helyet, ahol megtud pihenni éjszakára. Az előző éjjel csak egy fa törzs mellé feküdt le, de most meglátott egy bokrot ahova egy kicsit bemászva, nem is lehet olyan rossz az éjszaka. Bemászott a bokor biztonságot biztosító ágai közé, a feje alá tette az újságot, és elaludt.

Így hát átélte a kisgalamb az első kalandját a gólyákkal, akik egész este a fejébe jártak.
"A gólyák ha tényleg ilyen sokat repülnek, hogy bírják kiállni azt, hogy ne nézelődjenek csak repüljenek tovább a céljuk felé? És hát ráadásul nem is nagyon fáradnak el közben..."