A VARÁZSMAG ÉS A KISGALAMB: VI. rész: A varázsmag

A VARÁZSMAG ÉS A KISGALAMB: VI. rész: A varázsmag.

A két kismadár arra ébredt, hogy a sötét barlangba már besütnek a napnak sugarai. Felkeltek, látták, hogy még a bagoly fent van így elköszöntek tőle, de amikor elindultak kifelé hírtelen egyik szikla mögül előmászott a sikló. Vigyázzatok! Mondta a bagoly. Nem megmondtam nektek, hogy ne jőjetek be a barlangba! A két kismadár nagyon megrémült. Sziasztok kis madárkák, úgy tűnik megjött a reggelim. És a sikló feléjük csúszott, hogy megegye őket. A kis madarak rémülten próbáltak menekülni.

Hírtelen mozdulatokkal akarták becsapni a siklót. A feketerigó gyors mozdulatokkal próbált elrepülni a siklótól, a kisgalamb pedig elugrálni próbált tőle védve az újságot. egyszer a kisgalamb észrevett egy követ a barlangban amit talán fel is bír emelni még akkor is, ha az újság is nála van. Odajutott a kőhöz, felvette nagy nehezen és a sikló felé dobta. A sikló fejét találta el pont ami egyből szörnyethalt a kőtől. A bagoly nagyot nézett. Lehet, hogy ez a csöpp kisgalamb lenne a kiválasztott? Gondolta magában. Bár hírtelen senki nem bírta felfogni, hogy sikerült legyőzni a siklót hamar feleszméltek és örültek, hogy le sikerült győzni. De ép hogy csak feleszméltek és örültek, hirtelen beleremegett valamibe a föld, majd a barlang mélyéből arany színű fényt láttak kiszűrődni a barlang felső részeibe.

Hírtelen kíváncsiak lettek, aztán a bagoly, a feketerigó és a kisgalamb is elindult a fény forrása felé. Amikor odaértek, egy arany színű kaput láttak, de nem mindenki tudott ám oda menni a kapuhoz, hanem csak a kisgalamb. Lassan odasétált a kisgalamb, belépett a kapun, és egy varázsvilágba csöppent ahol egy nagy fa volt középen és a fa elött egy fénylő mag. A mag arany fényben pompázott. A kisgalamb odament a varázsmaghoz és megszólal a fa. Szia kisgalamb. Örülök, hogy idetaláltál kiválasztott. Kérlek vedd el ezt a varázsmagot és vidd haza. Ez a varázsmag olyan mag, hogy bármit kívánsz tőle megteszi neked, kivéve olyan dolgokat amik természetesek, és ha a varázsmag azt gondolja, hogy nem kell hozzá feltétlenül ő. A varázsmag dönti el mit tesz meg neked. Hát tessék itt a földön, még egyszer kérlek, vidd el!

A varázsmagért nyúlt a kisgalamb, felvette, megfordult, kiment a varázsvilágból, és mögötte a kapu hangos robajjal tűnt el a falban. Egyből kérdezik a többiek. Mi ez? Aszta! Persze igazából csak a feketerigó kérdezget. A bagoly már hallott erről a magról is, hogy elvileg ez a mag lesz a kiválasztotté. A két kismadár elköszön a bagolytól, majd elhaddják a rejtélyes barlangot. A kismadár elmeséli a feketerigónak, hogy mit mondott neki a fa. Aztán ki szerette volna próbálni a varázsmag erejét a kisgalamb, és mondta neki, hogy azt szeretném, hogy a szüleimnek fel se tűnjön, hogy én elmentem otthonról. Kívánta, akkor még nem tudta, de teljesült kívánsága.

Majd azt szerette volna még, hogy repítse el őket legalább egy madárhoz, a Selyemmadárhoz! A kismadár és a feketerigó furcsa érzést éreztek, majd a kismadarak hirtelen ott teremtek egy Selyemmadár fészeknél. Nagyon örültek, hogy ilyen kedves a varázsmag, bár beszélgetni nem beszéltek a madarakkal, de beleláttak az életük egyik részébe, hogy hogyan építik a „lugast” és ez nekik elég volt. Aztán kérték a varázsmagot, hogy repítse őket külön-külön haza. Elköszönt a két barát, megbeszélték, hogy még találkozni fognak, majd puff, és már mindkét kismadár otthon volt.

A szülők mintha csak arra a napra ébredtek volna amikor elment a kisgalamb. A kisgalamb mindig visszajár barátjához, szerzett még több barátot, és a varázsmagot csak akkor veszi elő amikor nagy szükség van rá.