Barangolt egy felhő vándor az égen,
elfáradt, terhétől megtelt sok könnycseppel szeme.
Jött a vihar paripa segítségére,
megdörrent patája alatt az ég,
menedéket keresett a földön a törött szárnyú kis veréb.
Villant a szeme a paripának, nyugtalan volt és zabolátlan.
Felhővándor azt gondolta magában:
- Jó lenne ráülni a paripa hátára,
de ha egyszer nehéz, mert zabolátlan.
Felhő vándor felvett egy napsugár szálat, szívébe fonta,
kantárként a viharparipa hátára dobta.
Ettől a viharparipának melegség lett büszke mellkasában,
nyugalom áradt szét lábaiban.
Felhő vándor a hátára ült,
nehéz puttonya kiürült,
a földre hullott eső képében,
fénylő kincsekként ragyogott a réten.
Minden élőlény örült neki, de különösen a kis veréb,
aki szárnyalni akart a magasban,
de törött szárnya visszahúzta nyomban.
Egy esőcsepp varázs távcső lencsévé változott,
így a veréb meglátta a paripát és felhő vándort.
Felhő vándor és paripa is meglátta őt,
mert úgy csillogott fényesen a távcső.
Leszállt a paripa hozzá szellő képében,
gyógyító dallamot dúdolt a verébnek.
Kicsi veréb megmutatta cserébe a paripának a földi létet,
a sok szép virágot, erdőt, rétet,
kutyust, ki feltétel nélkül szereti az embert, és a gazdit ki szereti őt,
kislányt, ki porba rajzolt egy szép szárnyas paripát,
anyát ki ebédet vitt lányának át,
bár a portól koszos volt, mégis örült a lány rajzának,
megsimította fejét kislányának.
Ezektől lett szép nyugodt érzése a paripának,
a kis veréb a földön megmutatta égi barátjának,
mi a szív szabadsága.
Többé a paripa nem haragudott a világra.
A szeretet szárnyán szállt egyre magasabbra,
kis veréb barátját meggyógyította, gyógynövényt locsolva
veréb szárnyát bepólyálta,
szellőbe csomagolt illóolaj felhővel.
Most együtt szárnyalnak az égi mezőkön a paripával
és aki szeretettel tekint az égre földre,
meglátja a lovat a kis verébbel a hátán szállni szépen,
így olyanok ketten ők, mint egy pegazus lénye,
aki sok ihletet ad, szép dallamokat dúdol, ma is füledbe.
Ha kinyílik benned, mint virág a szeretet, növekedni kezd a béke,
felhő vándor is otthont lel végre.
Hirka Zita
2024-10-09 17:59
Gyönyörű volt!
Szakács Anna (Prasad)
2024-10-10 08:13
Köszönöm kedves Zita.