Angyalkák

Angyalkák.

A Napocska aranyló reggelbe csomagolta téli tájat, mintha csak az egész természet és a benne
élők az angyalok ajándékai lettek volna. Csiklandozta a mókus hasát az odúban a közeli
kunyhóból áradó melegséges, fűszeres tea illata. Erre még a jégvirágok is kinyíltak az ablakon
szirmaikat levetették, majd egy mosollyá olvadtak.

Egy vörösbegy madárka felreppent a közeli kis fenyőfa csúcsára, ami tömzsi jóllakott formás kis
fácska volt. - Robin barátom! -mondta a fenyőfa a kis vörösbegynek -szia Wood köszönt a
madárka. Mi ketten Robin Wood -ok vagyunk hasonló mint a kedves Robin hood tolvaj aki itt élt
régen az erdőben . Megkérdezem a szakállas hegyet,
hogy merre vannak az angyalok hátha beszélni tudok velük hogy a most élő szegényeknek
legalább itt a falunkba adjanak ajándékot meg ételt. Sajnos te nem tudsz velem jönni, de
kihallgathatnád addig mi az itt élő emberek kívánsága.- jó ötlet -ahogy felreppent Robin a
szikrázónapban lesodort két nagyobb hókupacot a fenyőfáról és akkor, mintha angyalszárnyai
lettek volna Woodnak a fenyőfának. Hamar visszaért Robin A hegy csak annyit mondott hogy
közelebb laknak az angyalok hozzánk, mint gondolnánk. -Akkor most mit csináljunk? Kérdezte
wood Szerintem tegyük azt amit szívünk diktál. Rendben. -Hallottál valamit mire lenne szüksége az embereknek a
fauban? Egy két kisgyerek szánkózni akart, de nem volt nekik így felkaptak egy zsákot azon
csúszkáltak, de átázott a ruhájuk és az anyukájuk beparancsolta őket a házba.

-Én ismerek egy
helyet, ahol kidőlt a nagy viharban egy fa abból lehetne tüzelőanyagot meg szánkót is csinálni.
Már csak oda kéne vezetnem őket és a barkácsolni tudó szegény Rufusz bácsit, hátha egy kis
pénzért, ételért cserébe, megcsinálná belőle a szánkót a gyerekeknek. Rufusz bácsi kisvártatva
fel is bukkant és megszorította göcsörtös botját. Oda szállt Robin a bácsi kezére. Addig repkedett
ott, míg rá nem jött a bácsi, hogy mondani akar valamit. A madárka el is vezette a kidőlt fáig, de
egyedül nem tudta Rufusz bácsi hazavinni, így megkérte a sokgyerekes család apukáját, hogy a
szamarukkal húzzák le a faluba Az angyalok fuvallata fejükbe és szívükbe reppent és megsúgta
Robinék ötletét nekik mintha csak ők találták volna ki. Az emberek ezt hívják sugallatnak, vagy
ihletnek.

Eljött a karácsony napja és a boldog gyerekkacajok a suhanó szánkóval bejárták a falut, az erdőt
hiszen elkészült vele Rufusz bácsi, aki már nem lyukas nadrágban járt és jóllakott mosolygós
volt hiszen megkapta fizetségét, de egy nagyobb ajándékot is kapott a gyerekek barátságát
együtt szánkóztak mesélt neki Rufusz bácsi egy vörösbegyről és egy fáról akik álcázott angyalok valójában
odaértek a gyerekek Woodhoz és Robinhoz A fán ragyogtak a hókristályok mint sok apró
égősor és a csúcsdíszként a tetején ott feszített büszkén angyalian dalolt Robin. 

-De szép
karácsonyfa mondta a legkisebb fiú. De ne vigyük haza őt, ő itt a legszebb a kismadárral ahol van.