Gólya Jóska meséje, esélye

Gólya Jóska meséje, esélye.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy fehér gólya Jóska,

egyszer Magyarországon, egyszer Afrikában.

Télen Afrikában a jó melegben ehetett bőségesen,

de nem csak testét lakatta jól ilyenkor hanem

szívét lelkét is, sok élményt szerzett az úról

amit hazaérve Magyarországra elkelepelt mesélve.

Tavasz volt a sok kis hernyóból lepke lett

a gólya csapat hazaérkezett a régi fészekhez,

megtalálták társukat megölelték egymást együtt táncoltak,

egymásnak meséltek Jóska gólya csőre is kinyílt

és mesélt nekik :

-Az afrikai folyóknál, mocsaraknál sok ember merítette vizes kancsóját.

Jól megfértünk egymás mellett gólyák és emberek,

bár  nem beszéltünk egy nyelvet,

a közös égi jel a napsugár szúrós melege,

a föld szárazság összekötötte sorsunkat örökre.

Mint a folyó kék fonala a sok nap alatt,

összekapcsolódtunk, egymásra lettünk utalva.

Kisgyerekek szélben röptettek papírsárkányról lehullott piros szalagja,

ott hevert a parton, gondoltuk jó lehetne otthon fészekanyagnak .

Megsérült a lábam 

hallottam ahogy a gyerekek felnőttek játszottak,

de én csak sírtam,emberek közeledő beszédét hallottam ,

gyógynövényeket szedtek egyszer a sérült lábamra rátették őket

egy fehér szalaggal ez a szalag puha volt éreztem segíthet.

Úgy sérültem meg hogy csillanó halnak véltem egy konzervdoboz fedelet,

beleléptem feljajdultam, de a sok kedves ember meggyógyított 

Láttam sokszor, hogy valaki eldob bajt okozó szemetet,

valaki meg segít meggyógyulni nekem.

Ilyen furcsák különbözők talán az emberek?

Még is egyformák, ahogy kinéznek nekem.

A világ kicsi és sokszínű onnan az égi helyről

villanásnyi fények a városok, mintha földi csillagok lennének fentről

talán nem is olyan különbözők.

A föld és ég a tenger felett összeért,

az ember és gólya lehet még is egymás mellett jól megél.

A sok ember és növény állat szeretettel szívemben összeér,

mint egy puzzle játék darabkái, ha hiányozna egy is belőle az a táj képén

hiányként meglátszik tényleg.

Mint a kivágott zöld erdők barna foltjai, kiszáradt folyók

repedezett földi halpikkelyei, miért van ez? Találgatjuk egyszerre

A sok gólya társam az égi karavánban utazik találós kérdést játszik közben.

Miért van hogy sok az élőlény még is valami hiányzik?

Történetek szállnak a levegőben

meséink lassan összeérnek, elmondjuk

kivel mik történtek.

Magyar otthonunkba ébredezik a táj, dereng a határ

a hajnali fényben a mocsár is olyan, mint egy csillogó ékszer már.

Nekünk kincs ez a lápos vidék, bár néha büdös is és barna,

itt van nekünk a sok eleség, bár régen több volt mint ma itt a béka hal,

mit megkaphat a gólya gyermek és feleség, ha viszem magammal.

Ahol a család van ott van nekem a nagy világ mindenség,

bárhová is visz a szél, a kedves ég mindnyájunkat elkísér,

mert a csapatunk összetart a nagy úton jóban ,rosszban,

emberek halljátok hát kelepelésünket dobbanni szívritmusotokban!

Ahogy a sok házat építitek, a téglákat tapasztjátok egymáshoz,

úgy védjétek egymást építsétek segítsétek körülöttetek lévő világot!

Akkor a békesség fehér zászlóként tiszta fehér lapként rátok szállhat, a kedvesség így alkothat,

mint egy csapatnyi gólya fehér szárnya levélként  üzen lobog,

Súg a széllel a tájban, hogy a boldogság tavaszt hoz 

ott fészkel a mindennapokban, egy művészi kép lesz a táj,

csak kell, hogy a szépet meglásd!

Mindenkire ki jót tesz egyszer visszaszállhat a segítsége,

mint én, mikor a következő télen az afrikai faluba visszatértem

sok halat fogtam, vittem az éhező embereknek, kik rajtam tavaly segítettek,

így gyógyítjuk egymást és a Földet.

Az emberi élet hosszú folyójába bele repül néha egy két gólya és gyermeke unokája,

akik fészket raknak lehet emberi otthonok tetején,

hogy őket emlékeztessék, bárhol is jársz az otthon ott van,

ahol a család és a kedvesség, a tágas nagy kedves ég

belülről vigyáz ránk,

az ég és föld összeér, eltűnik talán idővel a tátongó hiány

Hibáinkon felül emelkedve, egymást szeretve segítve,

mint gólyacsapat szól a szabadság lelke.

A táj kopogtat kelepelve, szívünkbe fészkelhet a béke.