lélekmadár.
Egyszer volt hol nem volt
Egy vörösbegy kismadár akinek, olyan szép szívhezszóló dala volt, hogy felmelegedett belepirult a legmorcosabb ember szíve is bár őt sosem látták csak hallották
A rosszindulatnak rosszkedvnek laelkonyult .
Míg a vörösbegy szabadon szállhat , de egyszer csak elmosogatott egy felhőt a nagy égi karmester és láthatóvá vált a vörösbegy világossá vált, hogy fölötte repkedett az emberek észrevették és néhányan el akarták kapni , hogy csak nekik énekeljen, akkor ők lesznek a legboldogabbak a világon.
De a kismadár mindig odébb reppent, mikor megfoghatták volna
Kérdezte Gyurgyalag György a személyi edző
Hozzá volt szokva, hogy nincs elérhetetlen cél erővel kitartással mindent meg lehet valósítani.
Akkor a cukros nagyi akinek finom sütijei és cukrai voltak meg diabétesze is gondolta, csalogassuk ide valamilyen finomsággal hogy fognak örülni az unokák ha hazaviszem nekik gondolta a madárkát.
Győzzön az ügyesebb
A kismadár egyre rövidebben énekelt dala is szomorúbb lett ahogy látta hogy az önzőség kapzsiság irigység felütötte az emberek közt a fejét hogy az ő boldogulásuk boldogságukat előtérbe akarták helyezni. A madárka egyre kevesebbet énekelt.
Gyöngypataki szomorkás, de jóságos Sanyi egyszer, amikor friss vizet akart vinni egy kóborkutyának, akit befogadott meglátta a kismadarat, aki a rá vadászó emberek elől menekült az erdőbe. Hajléktalan Gyöngypataki Sanyi csendben rámosolygott és megtörtént a csoda ő énekelt az addigra szomorú kismadárnak a kismadár új erőre reményre kelt tőle és az addigra beteg szomorkásabb emberek újra hallhatták boldog, gyógyító énekét a vörösbegynek.
Kitárták önző szívük ablakát és ők is énekelni kezdték a vörösbegy dalát.
Mókusos Marika még látta is, hogy erre az összhangra trillázva piruetteket repült örömében a vörösbegy.
Minek megfogni a szeretetetet birtokolni az örömöt ha az szétosztva szabadon szárnyalva lesz egyre több- gondolta Sündörgő Samu a tolvaj a modernkor Robin Hoodja , aki lopott cukorkát a cukrosnagyinak súlyzót, Gyurgyalag Györgynek is és itatóedént meg ételt Gyöngypataki Sanyinak. Így történt, hogy egy tolvajból lett a legnagyobb adakozó és ezentúl nem tárgyakat és ételt lopott sőtt nem is lopott
Csak bölcseket mondott rátapintott a lényegre.
És hangszereket készített kidobott bútorokbol meg gallyakból, műanyag szemétből, hogy az emberek megmutathassák, továbbadják gyönyörű zenét, ami szívük dalol nekik. Mert kiderült hogy ez a madárka csak egy egyszerű vörösbegy volt az emberek szíve hallotta szépnek boldognak, mikor ők is ilyenek voltak legbelül beléjükfészkeltek jó érzések, meg rosszak is , de mint egy kertet ezt is gondozni táplálni kellett, kigyomlálni a önzőséget, haragot ,irigységet és végül egyre több örömnek szeretetérzésnek maradt hely annyi hogy kiszorította a sötétséget no nem az éjszakából csak a szívekből ott mindig napkelte volt, ahol dalolt egy dobogó, vörösbegy boldogan.
Ezt a mesét írta: Anna Szakács (Prasad) amatőr író
A világ mesés valójában mesés emberekkel, élőlényekkel, ezt szeretném megmutatni történeteimen keresztül. Haikukat is szoktam írni meg novellákat , verseket a meséken kívül. A Sumida folyó hídja online kultúrális magazinban jelentek meg haikuim.