A fekete macska akit Lucának hívtak

A fekete macska akit Lucának hívtak.

Egyszer volt hol nem volt, volt egy bátor, vidám kislány, aki egy vitézfiú talpraesettségét, és egy királylány szépérzékét birtokolta. Téglát hordott, nyuszimotorozott, de leimádkozta a kopogós cipőt is kedves beszédével a nénikről, hogy abban járkálhasson pici lábacskáival. 

Telt múlt az idő, a kislány nagylány lett és felnőtt ember végül. Rájött, hogy az élet nem simul bele tündérmesei valóságába. Társai, tanárai, munkáltatói nem látták, hogy kincs Gyöngyi furcsasága. Odáig jutott Gyöngyi, hogy ő maga is furcsának, komolytalannak naivnak, szétszórt figyelműnek hitte magát, pedig egy tündér azt súgta neki:
 "Meg van mindennek az ideje, eljön a nap mikor ragyogsz. Lehet az bármelyik nap, csak engedd szabadon ragyogni a fényt ami gyerekkorodban is ott volt benned!

A világ, és az emberek azt hiszik az élet verseny. Miért vagyunk itt ennyien, ha csak pár ember nyerhet? 

Minden élőlény ezen a földön nyertesnek születik és az is marad csak kövesse szíve lámpását, amitől ő egyszeri egyedi az hallhatatlanná teszi. Gyöngyi nagyon kishitű lett. Szorongott attól, hogy ő nem elég jó senkinek. Egyszer egy egy lakótárs érkezett a házba ahol lakott, hozta fekete macskáját is, akinek Luca volt a neve. Luca megsérült súlyosan, mikor régebben elütötte egy autó, de a jó gazdi befogadta, állatorvos megmentette és úgy felgyógyult, hogy gyorsabban szaladt és ugrált fel székekre emberek ölébe, mint más macska. Lucát is sokan furcsa macskának tartották, mivel fekete volt és volt egy görbület a hátában a baleset miatt.

De Gyöngyi és Luca nagyon szerették egymást, szerencsét hoztak egymásnak. Megnyitották szívük napocskáját mert érezték, hogy valaki feltétel nélkül szereti őket. Amikor Luca belesimult Gyöngyi kezébe, tudta fényes szőrös selymes angyalka visszasimogatja és dorombolásában meghallotta saját szívének dobbanását. Luca jelentése fény.

Legyen az ember vagy állat akármilyen fura, ha szeretik és szerethet, akkor nyert. Gyöngyi tanítónéni lett és erre a szeretetfényre, elfogadásra tanította a gyerekeket ő is. Rájött, hogy nem baj, ha felnőttként is megőrizzük a gyermeki varázsvilágot magunkban, mert lehet jó munkája az embernek és mások dicsérhetik, de csak akkor tölti be a meleg csodaérzés az ember szívét, ha megoszthatja azt másokkal. Nagy világapó ott fenn a Földre nézett: Lucára és Gyöngyire és elmosolyodott felhőbajsza alatt kisütött Nap. Gyöngyi érezte, hogy megnyílik szárnya a szívében, visszasimogatta egy melengető érzés, azt mondta: Úgy van jól ahogy van, úgy vagyok jól ahogy vagyok, teszem a dolgom!

A világra egy szebb nap virradt. Fényesebben ragyogott mint egy aranyérem.

Luca, a fekete macska így hozott szerencsét és fényt Gyöngyi életébe.