A világ leglassabb csigája

A világ leglassabb csigája.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis csiga.
Gondolta, lassabban halad,mint többi csigatársa.
Ő nem tudta, hogy minden csiga a lassúság bajnoka.
Sok csiga nevette, hogy milyen lassú szegényke,
pedig ha tudták volna, hogy ez erénye.
Csigák között is e kis csiga lassú, szerény lény,
azért volt olyan lassú, mert esze és szíve kereke
Gyorsabban forgott mint a teste.
Csigacsavar az volt benne, hogy minden
édes emléke képként megjelent fejében,

így nem tudta a tudás útját járta.
Azért volt olyan lassú, mert kanyargó utakat tett meg,
mert ő rajzolt. Olyankor a fejében megjelent szép képeket,
csiganyállal mivel csak ez volt neki eszköze.
Arra járt a kis Emőke,
meglátta ez a kis csiga egy fát rajzolt szomorú arccal.
Kis karját ölelésre tárja,

ezzel üzenve a kislánynak:
Segíteni kell a fáknak
Emőke odahívta testvérét és jött anyuka, nagypapa.
A kis csiga így üzent lassú útjával a nagyoknak
A veszekedő testvérek megnyugodtak,
Megölelték egymást és a csiga rajzát a csigaművésszel
együtt lefotózták, s elküldték egy fotópályázatra.
Így lett a kis csigának tudtán kívül kiállítása.
Üzenetére felfigyelt ország-világ látta.
Kicsi csiga, így nem is tudta hátránya míly nagy csoda.
A művészet túl nyúl, mint csiga csápja
Önmagát meghaladva a művészen,
így segített csöpp kis csiga a fákat fenyegető vészen.
Az emberek azon a helyen megtanulták,
figyeljenek minden kis élőlényre, hisz tőlük is  ilyen csodás a világ.