Varázs kalap.
Fehér Kalap kerül a világra.
felszáll a reggeli pára.
A nap sugara megemeli, kopogtat
szívünk ajtajába.
Ünnepelni jött a kinti táj.
Gyere húzz cipőt kisfiú kislány,
vagy legyél mezítláb!
Simogat majd ezernyi fűszál.
A nyíló csoda csöpp, mint a harmat
vagy a kis kezed,
bennünk naggyá teszi a szeretet.
Repül a csend , mint a szél
gyógyító sál ha hozzád ér.
Torkodban kedves szót igéz.
Mosolyunk egybeolvad mint a méz,
kavargó lépteinkkel ahogy egymáshoz sodor a lét,
ragadós , selymes, édes bennünk folyik a napfény
Így lehet ünnep a kedvesség mezején,
minden nap, ha dolgok mögé néz a figyelmesség,
csoda nagyítót észlelsz megemel az élet, mint egy kalapot ,
kincset rak beléd szétoszthatod.
Iszkol a kalapból a félelem mint fehér nyúl
Az út szabad lesz a félelemnek lealkonyul.
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Szakács Anna (Prasad) amatőr író
A világ mesés valójában mesés emberekkel, élőlényekkel, ezt szeretném megmutatni történeteimen keresztül. Haikukat is szoktam írni meg novellákat , verseket a meséken kívül. A Sumida folyó hídja online kultúrális magazinban jelentek meg haikuim.