Egér út

https://gabicsabi.hu
Egyszer volt hol nem volt,
volt egy  most egér, aki minden apró falatot
felfalt volna, de kics pocakja többet nem fogadott.
Volt egy jövő menő egér
aki jövőnek is tartogatott kevés ételmaradékot,
menő volt így, hogy mindig volt 
kajcsi szuvenír,
de...

Kép forrása: pixabay.com

Egyszer volt hol nem volt,

volt egy  most egér, aki minden apró falatot

felfalt volna, de kics pocakja többet nem fogadott.

Volt egy jövő menő egér

aki jövőnek is tartogatott kevés ételmaradékot,

menő volt így, hogy mindig volt 

kajcsi szuvenír,

de másoknak nem adott szívesen belőle,

fogát száját húzta előtte.

A harmadik egy kis megértő egérke volt, aki 

minden egeret megsajnált, aki sírt, itatta az egereket.

Ő volt a legsoványabb, neki sose akadt elég muníció

hiszen másoknak többet adott, ezért volt nagyon jó,

de ez így nem járja,

hogy az egerek kőzt ő legyen a legsoványabb szegény pára

a kisegerek felmásztak egyszer

a szekrényre onnan nézték, mit főz az ember mama ebédre.

Tudták nem az ő asztaluk az emberek asztala,

de mikor az éjjel kiterítette ezüst Holdszőnyegét

átmasírozott rajta a konyhába az egér nép.

Lopakodtak eleinte csendben

de a gazda érezte nincs minden rendben 

később felbátotrodtak cintányért csináltak a fazék fedőből

cincogtak farkincával doboltak

bajusz karmester pálcával hadonásztak,

akkor látták a fedő alatt milyen nagy éléskamra lelhető

igen ám de mély volt a fazék eghy egér beleesett volna

kimászni onnan nehezen tudna

akkor mondta a kis egérke fogjunk össze 

kapaszkodjunk meg egymás farkincájába, kezébe, mint

egy egér kötél  ott himbálózott az egérnép

a legerősebb ducibb most egér felhúzta az összeset

így lett sok eledele az egereknek.

igen ám de hogy osszuk el? 

talán egyenként kettecsként tejberizs szemeket eltehetnénk későbbre.

Én most eszem meg -szólt a mostegér és 

annyit tömött kis pofájába , hogy attól

nem nőtt a bája inkább ézett ki hörcsögnek

a macska is megneszelte, hogy az egerek cincogva veszekednek 

a hörcsögként tömött pofiju egérke

meglátta a macskát , de nem akarta ereszteni elemózsiáját

A macska már nyalta a  tejesszájú egérkékhez a száját.

Végül a vékony megértő egérke észrevette a cica indul feléje

kiálltott, ahogy vékony hangján telt tőle,

a többi elemózsiát vesztve rohant elfele

az egérlyuk menedékébe.

A kis sovány megértő egérke maradt a végére és a most egérke 

szegény kisegér fürge volt, de gyenge,

így végül a mostegérke magát elszégyelte

és hátára vette, macska karma előtt értek az egérlyukmenedékhez.

A kisegér be tudott könnyen surrani a kis egérlyukba de a

mostegérke teli pofazacskójával nem tudott beférni a lukba,

mondta a kis egér engedd el az ételed 

a nagyobb érték életed,

tudd  mi a mérték! 

így történt hogy életében először lemondott ételéről

gyorsan befért a megmentő otthonba lihegőn.

Rájött a mohóság eszét vette szívét átjárta a hála

a kis megértő egérke irányába

jó barátok lettek, az egerek azóta nem veszekednek.

Békésebb gazdagabb hely lett az egértanya,

mert ott mindenki felesleg ételét megosztotta

így akinek kevés volt annak is jutott elemózsia.

A most egérke pár kilót leadott, menő egérke nem fukarkodott,

megértő egérke kicsit hízott, így jött létre az egér harmónia  egyensúly

könnyebb lett élet ezentúl egészségesebbek lettek

és még is jókat ettek egymásson nem nevettek, nem veszekedtek

Egér varázs, így indult el, mert a Fogtündér hozzájuk is járt

de nem a kiesett fogakért jött hanem csendes éjszakában,

mikor senki sem hallott sem látott

mert az álmok tengerén hajózott,

ott volt az egérzenekar fogtündér fogcsengettyűvel,

xilofonnal , cintányérral zenélnek gondolataik egy egérbajuszhúron

pendülnek és amikor nem tudják az ember  gyerekek felnőttek

a veszekedés, békétlenség, mohóság, irigység hova vezet

álmukban egér fogtündér zenekar a békesség altató dalával,

visszavezeti őket megértő szívük otthonlyukába.

Nekünk csak annyi a dolgunk hogy hallgassunk szívünk békés dalára

elvezet a szeretet népes otthonába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Panni Prasad, amatőr író

Ezt a mesét írta: Panni Prasad amatőr író

A világ mesés valójában mesés emberekkel, élőlényekkel, ezt szeretném megmutatni történeteimen keresztül. Haikukat is szoktam írni meg novellákat , verseket a meséken kívül. A Sumida folyó hídja online kultúrális magazinban jelentek meg haikuim.