Ábrándok

Ábrándok.

Ábrándok

Ha méhecske lehetnék,
milyen jó is lenne!
Döngicsélve repülnék
rétre, dombra, hegyre.

Bájos, tarka virágok
rám mosolyognának,
tudnám jól, hogy a kertben
csakis énrám várnak.

Vagy ha lepke lehetnék,
suhannék a szélben.
Pillekönnyen lebegnék,
cikáznék a réten.

Mutogatnám szárnyaim
fűnek és a fának,
pehelykönnyű az élet…
Kerülne a bánat.

De ha tényleg méh lennék,
tán félnének tőlem,
hogy megszúrok valakit…
S futnának előlem.

És a könnyű lepke-lét?
Semmi gond, vagy bánat,
de félhetnék: hálóval
egyszer elkapnának.

Gyermek vagyok s így a jó,
másképp nem is teszek.
Felnövök, s a világban
erős ember leszek!