Ádám és a Hószörny

Ádám és a Hószörny.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ádám nevű felnőtt, aki mendegélt a hóban és egyszer csak találkozott egy hatalmas Hószörnnyel, aki azt kiáltotta:

• Te itt, nem jössz tovább! – azzal már nyitotta is a száját, hogy megegye Ádámot, de Ádám mindig magánál hordott egy bicskát, ami most különösen jól jött, mert nekidobta a hatalmas Hószörnynek.

A hatalmas Hószörny szájából azonban egy nagy jégcsap nyúlt ki a nyelve helyén, ami felfogta a bicskaütést. Nem volt menekvés, a Hószörny megragadta Ádámot és megette.

Ádám törte a fejét a Hószörny hasában, hogy mi tévő legyen és hamarosan támadt is egy remek ötlete. Elkezdett zümmögni, mint egy méh. Meghallotta ezt egy közelben somfordáló medve és a hangot követve elérkezett a szörnyhöz. A medve ijedtében rákiáltott a Hószörnyre és nekirontott. Addig-addig csépelte, mígnem a Hószörny kipukkadt és Ádám kiszaladt a hasából. Szaladt, ahogy csak bírt és megpróbált megszökni még mielőtt a medve észrevehette volna a hóban a lábnyomokat. A medve sem volt rest, berohant ő is a hóba. Ádám a hóbucka túloldalán meghallotta a medve hangos üvöltését és rohant tovább, mígnem a házához nem ért. A medve követte a lábnyomokat, Ádám pedig immár az ablakából nézte, ahogy vadászik rá, aztán bemenekült egy hordóba és tán még ma is ott él.