Adventi Mesenaptár - 4. Szotyi és a hóember (Dec. 4.)

Adventi Mesenaptár - 4. Szotyi és a hóember (Dec. 4.).

Szotyi, a mókus nagyon szerette a decembert. Persze nem a hideg vagy a karácsony, hanem a hó miatt. Mert ha hó esett, a lakhelye előtti kis téren mindig építettek hóembert. És hát mit is ér egy hóember répa nélkül, Szotyi pedig élt-halt a répáért. Nem mintha nem kapna finom ennivalót, de répát soha. Minden évben már alig várta a répaszezont. Pár napja végre hullott a hó is, és délutánra egy csodálatos répaorrú hógombóc állt az odúja előtt.

Szotyi már el is tervezte, hogy fogja begyűjteni és elfogyasztani azt a hatalmas és ízletes sárgarépát. De amikor reggel felébredt, a répájának híre-hamva sem volt. Ott árválkodott a helyén egy lyuk.

Szotyi nagyon bánatos volt. Már annyira várta, hogy megehesse, hogy még a gyomra is nagyot kordult. Ekkor jött Kamilla a reggelijével. Egy nagy tál mogyorót, kukoricát és gyümölcsöt hozott, de répa az bizony nem volt benne. Szotyi szomorúan mászott le a fájáról a földre.

A gondozólány észrevette, hogy valami nem stimmel a mindig vidám mókussal.

– Valami baj van? – kérdezte kedvesen.

– Valaki ellopta a répámat, vagyis a hóember répáját.

– A répádat? – kuncogott Kamilla.

– Igen – bólintott a mókus. – Látod azt a hóembert? Rajta volt a répám, vagyis egy répa, és most nincs ott. Valaki galád módon ellopta, mielőtt bárki más megehette volna – dühöngött Szotyi.

– Én tudom, ki vitte el a répát – mondta Kamilla.

– Tudod? – lepődött meg Szotyi.– És megmondanád neki, hogy adja vissza nekem, vagyis a hóembernek?

– Megmondhatom – mosolygott a gondozólány, – de akkor Hugónak új ajándékot kell választania neked – utalt a hóbagolyra Kamilla, és előhúzta a kabátja zsebéből a répát. – Na, visszaadjuk a hóembernek? – nevetett a lány, miközben figyelte, hogyan tünteti el Szotyi egy pillanat alatt a nagy narancssárga zöldséget.