Állati karácsony

Állati karácsony.

Az oroszlán, az állatok királya kihirdette: abban az évben, először a karácsonyok történetében,
együtt ünnepelnek majd mindnyájan.
Rendeletbe adta azt is, hogy mindenki hozzon magával valami kedves dolgot, amit szeret, és
azzal ajándékozza meg valamelyik társát.
Az állatok először meglepődtek, de aztán meg is örültek a dolognak, hiszen milyen szép is
lesz együtt tölteni az ünnepet, megajándékozni másokat. Végre békében és nyugalomban
telnek az év utolsó napjai.
Ajándékul adni a másiknak - kevés kivétellel - mindenki valami finom ennivalót gondolt.
A zsiráf friss hajtású lombot hozott, zöld levelekkel - ki tudja, hol szerezte karácsonykor?
A majom egy nagy fürt banánt szorított az ölébe, a kígyó békát tartott a szájában, a medve az
általa szedett málnát szánta ajándéknak.
A mókusok diót meg mogyorót, a koala pedig igazi csemegét, bambuszrügyet akart
ajándékozni.
A madarak hallal a csőrükben érkeztek, a sündisznó rovart hozott, a róka döglött pockot, a
zebra, az elefánt és a gazella beérték szerényebb ajándékkal is, fűvel és szénával, de ők
maguk se vártak gazdagabb, drágább meglepetést.
A gazella ugyanakkor magával hozta a legkisebb csemetéjét is, mivel nem volt kire hagynia.
A kis gida vidáman ugrándozott az anyukája mellett.
Az oroszlánkirály szemlét tartott népe, az ünneplő alattvalók fölött, egyben meggusztálta a
hozott ajándékokat is.
Egyszer csak, észrevette a fickándozó kis gidát. Na - gondolta -, ez csak a nekem szánt,
felséges ajándék lehet!
Ugrott is volna, de a hatalmas behemót, az elefánt megakadályozta ebben. Ormányával odébb
lódította a fenevadat, a zsiráf meg még bele is rúgott egy nagyot. Nehogy már a szeretet
ünnepén ilyen megessék!
Az összegyűlt állatsereglet hamarosan rájött, királyuk becsapta őket. Nem közösen ünnepelni
akart. Csupán lusta volt vadászni, és úgy gondolta, az ünnep kapcsán házhoz rendeli a
vacsorát.
Az állatok szétszéledtek, és a karácsonyt soha többé nem ünnepelték együtt királyukkal, az
oroszlánnal.