Kép forrása: pixabay.com
Állati szépségszalon.
Tollászkodik a tyúkmama,
vágyik ő már a szalonra,
ám rászól a hites ura:
Szép vagy nekem, így is, Mama!
Gyöngyvirágom, Kakaska,
még szebb leszek, meglásd ma,
vörös tollam unom már,
kendermagos ma a sztár.
Kutyusoknál más az ábra,
vágyakoznak új tappancsra,
sárban járnak, körmük piszkos,
más színek az álmuk, biztos.
Futkároznak a szalonban,
körömszínek választékban,
kiszagolják mi a vágyuk,
fizesse ki a gazdájuk.
Selymes nyuszik igen szépek,
magukra ők mit tennének?
Bizony lenne olyan bunda,
mit a nyúl magára húzna.
Piros szemű fehér nyuszi,
unja magát, pedig cuki,
milyen lenne kékes szemmel,
kipróbálja rögvest. Nem nyert!
Cicuskának szempillája,
kiszürkült a bestiája,
feketére kéri fessék,
kandúrfinak nagyon tetsszék!
Megszépült az állatsereg,
gazdájaik szeme nevet,
idő múlik, festék pattan,
állatoknak nem kell szappan.
Nem vágynak már ők szalonra,
ügyelnek a tisztaságra,
elég ha a gazdi gondos,
szeretete nagyon fontos.
Ezt a mesét írta: Magdus Melinda amatőr költő, író
Magdus Melindának hívnak, 1965 május havában születtem Balassagyarmaton. Egy nógrádi kis faluban élek férjemmel. Két lányunk már saját családot alapított. Öt unokám mosolya teszi boldoggá hétköznapjaimat és varázsolja ünneppé azokat a napokat, amikor együtt lehetek velük. Az olvasás kisgyermekkorom óta közel áll hozzám. Az irodalom szeretetére édesanyám „oltotta belém a magot”. Mindig csodáltam az írókat,...
Várkonyi Kitty
2024-03-08 21:32
Ej, de szerethető kedves mese ez! Nagyon tetszett a versed Melinda. Szeretettel: Kitti
Tőzsérné Magdus Melinda
2024-03-09 11:13
Óh, Kitti! De örülök, hogy rátaláltál az állatszalonomra. Szerintem olykor az állatok is szeretnének megújulni, de rájönnek, mint mi emberek is, hogy egyedül az a fontos, hogy szeressék őket. Szeretettel: Melinda