Magdus Melindának hívnak, 1965 május havában születtem Balassagyarmaton. Egy nógrádi kis faluban élek férjemmel. Két lányunk már saját családot alapított. Öt unokám mosolya teszi boldoggá hétköznapjaimat és varázsolja ünneppé azokat a napokat, amikor együtt lehetek velük.

Az olvasás kisgyermekkorom óta közel áll hozzám. Az irodalom szeretetére édesanyám „oltotta belém a magot”.  Mindig csodáltam az írókat, a helyükbe képzeltem magam, kíváncsi voltam, hogy mi késztette őket az írásra. Felnőtt fejjel már át tudom érezni, hogy milyen érzelmi viharokat élhettek át, valószínűleg hasonlókat, mint én mostanság, és többnyire emiatt is foghattak tollat a kezükbe. Amikor írok, mintha nem is a földön járnék, egy másik, különleges világban érzem magam. Néhány irodalmi pályázaton részt vettem már, több-kevesebb sikerrel. De nem is az elért eredmény motivál, hanem az, hogy valamit hozzá tegyek én is ehhez a kissé cudar világhoz, és a szeretet erejére hívjam fel a figyelmet. Leginkább verseket írok, de az esszé-, a mese- és a novellaírás is kedves számomra. Verses meséket is szívesen írok a hagyományos meséken kívül.

Két évvel ezelőtt jelent meg az első verseskötetem, melynek a Zümmögéseim címet adtam. 2022 tavaszán olvasóim elé tártam novelláimból egy csokrot patinás kiadásban, Keserédes méz  címmel. Szeretnék a közeljövőben egy mesés könyvvel is megjelenni az irodalmi palettán..