Angyalváró

Angyalváró.

Csendes délután lassan bealkonyul,
A tájra köd száll, az utcán csend honol.
A házakban annál nagyobb az élet,
A konyhákban készül az ünnepi étek.
A nagyszobának sok helyen zárva az ajtaja,
Szivárog a kulcslyukon a fenyőfa illata.
Szűrődnek ki mindenféle titokzatos zajok,
Pedig csak a dolgukat végzik a karácsonyi angyalok.
A házakba örömet, szeretetet visznek,
Nyugalmat, hogy teljen békében az ünnep.
Meglesnéd őket, ám a próba hasztalan,
Mire nyílnak majd az ajtók, már mind távol van.
Hogy itt voltak, szinte már nyoma sincs,
Nem lett csillogó angyalporos a kilincs.
De ha ki nézel az ablakon, egy apró jel látható,                                                                                            Mint angyalszárnyból a tollpihe,keringve hull a hó.