Anya gyerekkori emlékei

Anya gyerekkori emlékei.

Anya gyerekkori emlékei

Virág és édesanyja az udvarokon lévő hatalmas tölgyfa alatt üldögéltek. Szikrázóan sütött a nap, a madarak boldogan énekelték a tavaszi dalokat a fán. A kislány egyszer csak megkérdezte az anyukáját:

- Te is olyan boldog voltál, mint én gyerekkorodban?

Anya a távolba tekintett és mosolyogva válaszolt:

- Tudod szívem, a mi időnkben minden annyira más volt, mint most. De nagyon boldogok voltunk.

- Hol laktál, amikor kicsi voltál?- tette fel Virág a következő kérdést.

- Egy kis faluban éltem a családommal.- kezdte anya. – A falu szélén, az utolsó kis poros utcában volt egy házunk. Még aszfalt sem volt az úton. Nem volt annyi autó, mint mostanában, épp csak egy-kettő ment el mellettünk egy nap.

- Volt háziállatod?- érdeklődött tovább a kislány.

- Igen, több is. Volt kettő cicánk, egy vörös és egy koromfekete. A vörösnek már nem emlékszem a nevére, de a feketét Korminak hívták. Volt két kutyánk is. Egy fekete komondor, Bundi és egy németjuhász keverék, Boxi. Szerettem velük az udvaron játszani.- emlékezett vissza édesanyja.

- És a szüleiddel mit szoktál csinálni?- kérdezte Virág. Ő már sajnos nem ismerhette a nagyszüleit, meghaltak még az ő születése előtt.

- Anyukámmal rengeteget nevettem. Mindig nagyon vidám volt, szeretett viccelődni. Apukám sokszor olvasott nekem meséket és verseket. – mondta.

Virág is nagyon szerette, amikor az édesanyja mesélt neki. A kedvencei azok a történetek voltak, amiket az anyukája talált ki.

- Sok barátod volt?- folytatta a kérdések sorát a kislány.

- Igen!- válaszolta határozottan az anyukája. Az utcánkban sok gyerek lakott. Mindig együtt játszottunk. Fociztunk a poros úton, este pedig addig tollaslabdáztunk a nyári szünetekben, amíg fel nem kapcsolták sötétedéskor az utcai lámpákat. Télen hóembert építettünk a barátaimmal és nagy hógolyó csatákat vívtunk. Nagyon más volt minden. Amikor elmentünk együtt biciklizni, az utcai kutakból ittuk a friss, hideg vizet. Néha pedig még cseresznyét is loptunk egy-egy gyümölcsöskert fáiról.- nevetett anya hangosan, amikor visszaemlékezett arra, hogy bizony néha ők is rosszalkodtak.

- Mi szerettél volna lenni felnőtt korodban?- kérdezte Virág mosolyogva.

- Ó, én imádtam a boltokban lévő pénztárgépeket. Csodáltam a boltos néniket mindig a pult mögött a sok élelmiszer között. Sokat játszottam a húgommal boltos játékot, amikor kicsik voltunk.

- És anyuka is szerettél volna lenni?- kérdezősködött tovább a kislány.

- Nagyon szerettem volna anyuka lenni. Már gyerekkoromban is mindig féltőn óvtam a babáimat. Kis kanállal etettem őket, altató dalokat énekeltem nekik és betakargattam őket puha takaróval. De álmomban sem gondoltam volna, hogy egy nap ilyen édes és okos kislányom lesz, mint te.- ölelte át Virágot és legalább száz puszit adott az arcára.

Virág nagyon boldog volt, hogy az édesanyja mesélt neki arról, hogy milyen volt ő kislány korában. Elképzelte édesanyját, ahogy az utcán játszott a pajtásaival, ahogy a babáiról gondoskodott és nagyot nevetett, amikor eszébe jutott, hogy cseresznyét loptak a gyümölcsösből.

Anya pedig örült neki, hogy kislánya ilyen érdeklődéssel hallgatta azokat az emlékeit, amik mai napig melegséggel töltik el szívét.