Aranytolllal írt mese

Aranytolllal írt mese.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú, akit Daninak hívtak. Dani egy boldog, vidám gyermek volt, akinek szülei és barátai nagyon szerették őt. Minden napját játékkal és nevetéssel töltötte, és mindig készen állt új kalandokra.

Egy napon azonban, amikor Dani az iskolába ment, furcsa dolog történt. Érezte, hogy valami nincs rendben, de nem tudta pontosan megmondani, mi az. Aznap este, amikor lefeküdt, egy különös álom kezdett kibontakozni előtte.

Dani egy hatalmas könyvtárban találta magát, ahol a polcokon sorakoztak az életének könyvei. Egyik könyv borítóján a saját neve állt, és kíváncsian felnyitotta. Ahogy lapozott a könyvben, észrevette, hogy jó néhány lap hiányzik belőle.

"Hol vannak ezek a lapok?" kérdezte magától Dani. "Miért hiányoznak az életemből?" Elkezdte keresni a lapokat a könyvtárban, de mindenhol csak üres polcokat talált.

Egyszer csak egy angyal jelent meg előtte, aranytollal a kezében. Az angyal mosolyogva nézett Danira, és megkérdezte: "Segíthetek neked megtalálni az elveszett lapokat?"

Dani bólintott, és az angyal a kezét nyújtva elvezette őt egy varázslatos mezőre, ahol az ég tiszta kék volt, és a nap ragyogott. A mezőn apró papírdarabok hevertek mindenfelé. Dani felvette az egyik darabot, és észrevette, hogy rajta van a saját mosolya és boldogsága.

Az angyal ekkor megszólalt: "Ez a darabka többet ér mindennél, mert rajta van a te boldogságod és reményed. Nézz fel az égre, és lásd, hogy a sötét felhők szertefoszlanak."

Dani felnézett, és látta, hogy az ég tiszta lett, és a nap újra ragyog. Az angyal aranytollal írni kezdett a papírdarabra: "Ez is te vagy, csak még alszol. Nyisd ki szemed, ébredj újra, tiszta, új utakon járj. Húzd ki magad, emeld fejed, indulj, s ne a csodára várj!"

Dani mosolyogva nézett az angyalra, és érezte, hogy újra megtalálta az elveszett lapokat. Az angyal visszaadta neki a papírdarabokat, és Dani lassan elkezdte összerakni az életének könyvét.

Amikor felébredt, Dani érezte, hogy valami megváltozott benne. Boldogan indult iskolába, és tudta, hogy bármi is történjen, mindig képes lesz újra összerakni az életének darabjait.

És így élt Dani boldogan tovább, mindig emlékezve az angyal szavaira, és tudva, hogy az élet minden nehézsége ellenére mindig van remény és boldogság.