Ármin bácsi a tó legöregebb lakója

Ármin bácsi a tó legöregebb lakója.

Ahol mi lakunk van egy hatalmas szép tó. Nagyon sok élőlény lakik benne, és mivel ez régi tó, egy legenda fűződik hozzá. Igazából senki sem tudja, hogy mese-e vagy valóság, de nem is ez a lényeg.
Sokan járnak ide horgászni a jó fogás reményében. Késő esténként, mikor már csak a csillagok ragyognak, tábortüzek gyúlnak,  köré gyülnek és beszélgetnek.  Ilyenkor születnek a legendák....
Persze mindenki kicsit hozzátesz mikor meséli, kicsit elvesz és szépen lassan megváltozik a történet.
Ez a mese egy hatalmas öreg harcsáról szól, akit Árminnak hívnak. Lent lakik a tó mélyén ott, ahol már sötét van, vastag, meleg iszapba fúrva magát egész napra. Csak az éjszaka leszálltával  jön elő, ilyenkor keres magának eleséget. Álltalában a halakat jó étvággyal elfogyasztja. Ármin hatalmas, van vagy két méter, állítólag 55 éves is lehet már. Nagyon sokan próbálták már kifogni..... De Ármin túljárt az eszükön, hiszen még mindig itt van. Mikor jóllakott, kényelmesen elhelyezkedik a tó közepén és csak mosolyog a pecásokon, nagy bajuszát mozgatja, sodorja  a víz. A mai éjszaka gyönyörű. Hallani az éjszakai erdő neszeit.  Ragyognak a csillagok, világít a hold, a horgászok őrtüzei lobogva adnak fényt a tó partján. Szinte mindenkinek be van dobva a csali. Várják a kapást.
Ha sejtenék, hogy a tó közepén Ármin bácsi köré gyültek a harcsák, nem figyelnének olyan feszülten a parton. Az öreg arról mesél a fiatal nemzedéknek, hogyan lehet elkerülni a csalit.... Ha meg baj van hogyan sikerülhet kiszabadulni. Mindenki figyel, bár néhány apróság ficánkol erre-arra. De,hát őket még úgyis visszadobják, kicsik.  Ármin bácsi pedig tovább tanítja a többi nemzedéket, a pecások legnagyobb bosszúságára.