Az eltévedt kisteknős története

Az eltévedt kisteknős története.

Mami kertjében játszott Zorró kutyus és két kis barátja Molli és Szutyi, mikor észrevették, hogy furcsán mozog a fű.  Szutyi rögtön odafutott és morgott, a miheztartás végett. A többiek is megérkeztek és csak néztek furcsán.
-Hát te ki vagy? -kérdezték tőle.
-Én egy mocsári teknős vagyok, csak még gyerek. A nevem Mancika.
-Mit keresel erre egyedül? Hol az anyukád? -kérdezték.
-Mikor kikelünk a tojásból, egyedül kell eljutnunk a tóhoz. De sajnos nem tudom hol van. Érzem a víz illatát, de nem tudom merre menjek. -Ne szomorkodj Mancika, mi megmutatjuk merre indulj és kihez fordulj segítségért. -mondta Zorró.
- Menj balra ezen az úton és nemsokára találkozol Bercivel a kossal és a Borival a párjával. Onnan már ők mutatják az utat.
Mancika felkerekedett és néhány felzavart szúnyogot elnyammogva útra kelt. Ment mendegélt, de a szárazföldön csak igen lassan tudott haladni. Nagyon elfáradt mire odaért a barikhoz. Szerencsére ők már találkoztak ezelőtt pici teknőssel és máris tudták mi a baj.
-Haladj tovább ezen az úton és nemsokára találkozol két lóval.
-Lóval? Ők milyenek? Félelmetesek? - kérdezte rémülten.
Berci nagyot kacagott: - A lovak? Dehogyis! Nagyok, erősek, de kedvesek és segíteni fognak. A nevük Bársony, és Hajnal. Mond, hogy én küldtelek.
Egy kicsit megpihent szegény Mancika, miközben elrágcsált néhány csodaszép pitypangot, már nagyon szeretett volna a tóhoz érni a testvéreihez. Elindult hát újra és csak arra gondolt már jó lenne fürdeni! Egy nagy tisztásra ért, ahol két hatalmas gyönyörű ló beszélgetett. Az egyik szürke a másik pej. Csak ámult-bámult milyen szépek.
-Kedves Bársony és Hajnal! Berci küldött hozzátok segítségért. Mancika vagyok a mocsári teknős kislány.  A két ló csak nézett előre, hátra, oldalra, még felfele is de nem láttak senkit sem.
-Hahó! Itt vagyok lent- kiabált Mancika.
-Szia Mancika! Még jó, hogy kiabáltál, és nem léptünk rád véletlen!
-Tudjátok nekem egyedül kell eljutnom a tóhoz, de nem tudom merre kell mennem.
-Semmi baj, mi tudjuk az utat, de nagyon nehéz lesz átjutni az úton. Sok autó jár itt. Minket nemsokára visznek legelni a túloldalra, majd lassan megyünk, hogy a gazdánk észre vegyen és segítsen neked.
– Az nem jó az emberek veszélyesek! –ijedezett Mancika.
- Csak a buta emberek bántanának! Hidd el a gazda segíteni fog! Egy szempillantásnyi idővel később valóban jött is a gazda. Meglátta a Mancikát és nagyon megörült.
-Hát te lemaradtál apróság? Mindjárt jön a kislányom, Sárika megnézi milyen szép vagy, és elmondom neki mit kell ilyenkor tenni. Valóban így is történt.  A kislány óvatosan a kezébe vette Mancikát és finoman összezárta az ujjait, nehogy útközben lepottyanjon a kicsi teknős. Itt már lehetett hallani a patak megnyugtató csobogását.  Hamar átértek az úton, és a kislány a patakba engedte Mancikát.
-Innen már csak egy kicsit kell úsznod, és a tóban leszel- mondta Bársony-ott megtalálod a családodat!
– Köszönök mindent! -mondta Mancika és boldogan úszni kezdett a szabadság felé.
-Mindig segíts az állatokon kislányom, akkor is, ha ilyen apróságok!
-Értem Apa! Megígérem!