Arnold és a roller

Arnold és a roller.

Lóg az orra Arnoldnak, nem kell neki
répa, 
óvodából hazafelé, úgy ment, mint ki
néma.
Mi bajod van kicsi fiam? - kérdezi
mamája.
Semmi, csak fáj a lábam! - mondja nagy 
sokára.
Otthon sem találta helyét, nem kell a
dudája,
se autó, se a vonat, se az új
játékpuskája!
Ennek a fele sem tréfa, ez a gyerek 
beteg!
Drága fiam, Arnold! Mivel  
gyógyíthatnánk meg?
Egy rollerrel! Az kell! Anélkül 
nem is ébredhet a nap fel!
Ha lenne egy rollerem, nem fájna a
lábam,
oviba menni rollerrel, csak ez a
vágyam!
Borzmama így szólt: csak ez a baj
drágám?
Ezt könnyen megoldhatjuk! Figyelj csak
 rám!
Ha segítesz reggelente, beágyazol
szépen,
aztán délután, ha hazajöttünk, elpakolsz
serényen,
nem kell mást, csak amit széthagysz:
Játékot, rágcsát, sok kincset meg
ezt-azt,
születésnapodkor még rollert is
kaphatsz!
Gondolkodott Arnold:- mit 
veszíthetek?
Ha jó leszek és szorgos, jövőre oviba
rollerrel megyek!
A szót tett követte, segített sokat,
naptárban jegyezte a hétköznapokat.
Eljött a nagy nap, lássatok 
csudát!
Rollerrel lepte meg borzmama a 
fiát.
Arnoldnak azóta nem fáj már
a lába,
minden reggel, csillogó rollerrel jár
óvodába!
Megbecsüli nagyon munkája
gyümölcsét,
felszáll rá és száguld, boldogan
tekint szét,
Nincs nála büszkébb kerek-e
világon,
Munkájáért cserébe, valóra vált
egy álom!