Ki szelidíti meg a sárkányt?

Ki szelidíti meg a sárkányt?.

Történt egyszer réges régen,

Nagyapámék idejében,

Egy távoli királyságban,

Nagy baj támadt az országban.

Született egy komisz sárkány,

Hideg télnek éjszakáján.

Nem volt nagy baj, ha ásított,

Viszont, ha tüzet okádott!

Akkor aztán menekültek,

Kicsik nagyok és öregek!

Szaladt rögtön ki merre lát,

Árkon, bokron, patakon át!

Mert a sárkány haragjában,

Tüzet fújt a barlangjában.

Ki is jött és nagy mérgében,

Toporzékolt a vetésben.

A király törte a fejét,

Hogyan védhetné meg népét?

Mi lehet a sárkány baja?

Nem volt éjjele, nappala!

Elmegyek és megkérdezem,

A következő éjjelen!

Gondolatát tett követte,

Így a sárkányt felkereste.

Ne is kérdezd én királyom!

Egy életem egy halálom,

Nincsen nekem semmi bajom,

Csak magányos vagyok nagyon!

Mert nincs nekem játszótársam,

Egyedül e nagy barlangban,

Nem veszi senki hasznomat,

Míg láng marja a torkomat!

Ettől szenvedsz? Miért nem mondtad?

A népemet riogattad!

Segítek én a bajodon,

Nem marad láng a torkodon!

Gyere el a palotába,

Állj királyi szolgálatba!

Te leszel nálunk a fűtő,

Királyi kandalló őrző.

Ott szert tehetsz barátokra,

Fátylat unalmas napokra!

Kályhát fűtesz éjjel-nappal,

Leszámolhatsz búval-bajjal!

Megörült a sárkány ennek,

Értelme lett életemnek!

Megegyeztek, kezet ráztak,

Reggelig is elkomáztak.

Onnantól a királyságban,

Tűz égett minden kályhában.

Boldogan éltek melegben,

Sárkányukkal egyetemben.