Morzsikó kalandjai ( A követ köpő boszi )

Morzsikó kalandjai ( A követ köpő boszi ).

        Morzsikó, a kenyérből lett legény kiballagott az istállóba hű táltosparipájához.

• Kedves gazdám Morzsikó, már három teljes napja, hogy életre keltem, de még nem adtál nekem nevet.
• Mert még nem találtam megfelelőt. Pedig töröm a fejem eleget! – Simogatta meg a lova sörényét Morzsikó. – Tudod mit? Száguldjunk el valamerre, talán akkor eszembe jut a neved. – Azzal felpattant a táltosparipa hátára.
• Hogy menjek kedves gazdám, mint a szélvész, vagy mint a gondolat?
• Mint a gondolat!

Még ki sem mondta, már heted hét határon túl voltak. Egyszer csak sziklaeső hullt az égből, majdnem eltalálta őket egy.

• Gyorsan szállj le paripám!
• Manyez? – Kérdezte ijedtében a ló. – Akarom mondani mi ez?

Morzsikó jót nevetett. - Nahát, megvan a neved! Manyez leszel. - Megsimogatta kedves lova hátát és szeretettel belesúgta a fülébe: Ez a név illik hozzád. Neked hogy tetszik?

• Épp jó lesz, de gyorsan derítsük ki, mi ez a kőeső, mert hamar leterít mindkettőnket.

Egy nagy hegy tetején jártak, ami csak sziklákból állt. Azon nem volt egy fa, de még egy bokor, vagy egy fűszál sem.  Egy hatalmas kő mögül repkedtek a sziklák. Óvatosan odamentek és belestek mögé. Akkor megpillantották a boszorkát. Az olyan csúnya volt, hogy olyant még sosem láttak. A haja koromfekete kóc, az orra vas, az arcán akkora bibircsók, hogy eltakarta a fél arcát. Ruhája poros, szakadt, bocskorán olyan nagy lyuk tátongott, hogy kikandikált a nagylábujja. De még a vastag harisnyája is lyukas volt. Akkora körmei voltak, hogy leért a földig. De a java még ezután jön. A szájából szikladarabok hulltak.

     Morzsikó kihúzta a kardját és elé állt. – Azonnal hagyd abba a köpködést! Még eltalálsz valakit!

• Nem hagyhatom abba, amíg valaki meg nem szabadít a varázslat alól. – Mondta két kő között a rút banya.
• Miféle varázslattól? – Engedte le a kardját Morzsikó.
• A Bagolyvár Király lánya vagyok. Szemet vetett rám Lucifer ördög legkisebb fia Fergeteg Ferkó és eljött megkérni a kezem, de én nemet mondtam. Akkor megátkozott, hogy addig boszorkány alakban követ kell köpnöm, amíg valaki ki nem találja, hová rejtette a varázskövet, ami feloldja a varázslatot.
• Egy életem egy halálom, de megszerzem azt a követ, egyet se félj! – Kiáltotta Morzsikó.

Felpattant Manyez hátára és már száguldottak is a pokolba, az ördögök birodalmába. Amikor odaértek Morzsikó kikötötte a paripáját egy nagy tölgyfához és gyalog ment tovább óvatosan.

• Haj, Szél legény, Nap úrfi vajon merre jártok? – Sóhajtotta.
• Itt vagyunk, itt vagyunk! – Hallotta meg Morzsikó. – Szükséged van ránk, hát jöttünk!
• Jaj de jó! – Örvendezett Morzsikó. – Bizony nagy szükségem lenne rátok, nem tudjátok véletlenül kideríteni hová tette Fergeteg Ferkó a varázskövet, ami feloldhatná Bagolyvár király lányáról az átkot?
• Óh, az a híres pernahajder már megint rossz fát tett a tűzre? – Sopánkodtak a barátok. – Mindjárt kiderítjük, hol lehet az a kő! – Ha ezt megtudja Lucifer, hát biztosan jól megbünteti a fiát!

Szél legény útra kelt, befújt minden repedésbe, elszáguldott minden helyre, a pokol minden zeg-zugát felkereste, de sehol nem találta a követ. Nap úrfi is útra kelt, átvilágított minden bokrot, még egy kenyérsütő kemence mélyére is belesett, de semmi!

• Hol lehet az a fránya kő?

Morzsikó leült az útpadkára és erősen gondolkodott. Egyszer csak egy egér ment arra.

• Jó napot te legény! Nem segítenél ki egy pár falattal, olyan éhes vagyok, napok óta nem ettem!
• Jó napot neked is kisegér! Dehogyis nem! Még hozzá sem nyúltam az elemózsiámhoz, olyan nagy gondban vagyok. Mindet neked adom.

A kisegér jóízűen megette, majd így szólt:

• Jó tett helyébe jót várj! Miben lehetek a szolgálatodra a te nagy gondodban?
• Sehol sem találom Fergeteg Ferkó varázs kövét, ami megszabadítaná a Bagolyvár királykisasszonyát a varázslat alól, pedig megígértem neki, hogy segítek rajta!
• Na, látod, milyen jó, hogy segítettél rajtam! Én tudom, hol találod a követ. Ma reggel, ahogy ennivalót kerestem, mindenhová bekukkantottam. Lucifer a fő ördög küszöbe alá is. Találtam egy sárga kemény valamit, azt hittem sajt. Beleharaptam, majd beletört a legszebbik szemfogam, mert sajt helyett kő volt. Mérgemben betettem a tarisznyámba, hogy jól hozzádobjam valakihez, aki bántani merészel. Itt van, ni!

Azzal elővette a tarisznyájából a varázskövet. – Ezt keresed?

• Ezt, ezt! - Örült meg Morzsikó! - Nekem adod?
• Neked hát! Azért vettem elő! Na, szerbusz, nekem sok a dolgom! Köszönöm az elemózsiát!
• Szervusz, kisegér! Köszönöm a követ! – Felelte Morzsikó.
• Akkor mi is megyünk, ha már meg van a kő, nekünk is dolgunk van. – Mondták Nap úrfi és Szél legény. – Viszont látásra Morzsikó!
• Viszont látásra!

Morzsikó a tarisznyájába tette a követ és meg sem állt hű lováig. Manyez ott legelészett a fa tövében, ahol hagyta.

• Mehetünk kedves Gazdám?
• De úgy ám, mint a szélvész! – Sürgette Morzsikó.

Amikor odaértek a csúf banyához, Morzsikó elővette a követ, a banya rátette a kezét, alig fért el a nagy körmétől. Akkor aztán olyan fényesség öntötte el a kőhegyet, be kellett csukni a szemüket ki ne égesse!

Mikor legközelebb kinyitották, gyönyörű rét kellős közepén találták magukat. Annyi illatos virág volt körülöttük, hogy olyant még soha nem láttak! A világ összes színében pompáztak! A fák tetején madarak daloltak, és a kis erdei állatok mind körülöttük álltak. A csúf banya eltűnt. Helyette olyan csodaszép lány állt, a napra lehetett nézni, de rá nem! Arany haja a földig ért, légies alakján a ruha mintha egyenesen a csillagos égből készült volna úgy ragyogott. Morzsikóra nézett tengerkék szemével és azt mondta.

• Megszabadítottál a gonosz varázslattól, akarsz engem feleségedül?

Morzsikó persze, hogy akarta! Gyorsan felültek Manyez hátára és meg sem álltak Bagolyvárig. Nagy volt az öröm! Az öreg király rájuk hagyta fele királyságát és a várát. Az esküvőjükön folyt a bor Hencidától Boncidáig!

Ott voltak Morzsikó szülei és a barátai, Nap úrfi és Szél legény! A kisegér úgy jóllakott, még ma is a hasát fogja!

Így volt, aki nem hiszi, járjon utána!