Polip Pali és a vekker

Polip Pali és a vekker.

        Pali, a kis polipfiú, a Csendes-óceán mélységes mélyén élt testvéreivel. Amikor eljött a reggel, mind a negyven testvére kiugrott a jó meleg homokágyból, és a hűs reggeli áramlatban kinyújtóztatták mind a nyolc karjukat. A reggeli torna végén megreggeliztek, és sorba álltak, hogy induljanak az óvodába.

• Mindenki itt van? – kérdezte a legidősebb testvér, a sor elejéről. A polipgyerekek hátra néztek, megvan-e mindenkinek a párja.
• Hol van Pali?
• Nem láttátok Palit?
• Biztosan megint elaludt!

Bizony így volt. Pali, nem szeretett korán kelni. Minden reggel ugyan az a nóta: amikor a többiek készülődtek, ő a fejére húzta a paplant és tovább aludt, induláskor persze keresték. Akkor gyorsan kirángatták az ágyból, és megvárták, míg elkészül. Persze miatta késtek minden nap az oviból. A testvérei már nagyon unták a dolgot.

• Tudjátok mit? Most ne szóljunk neki, hanem egyszerűen csak hagyjuk itt. Gyertek, induljunk nélküle az oviba! – Javasolta a legidősebb testvér.

Úgy is tettek. Szépen sorban elindultak az oviba, Pali otthon maradt. Csend lett a tengerfenéken. Amikor a kis polipfiú felébredt, nem talált senkit.

• Hűha, most mi lesz? Elmentek nélkülem az oviba! Na, nem baj, majd játszom egyedül! – gondolta, és elővette a társasjátékot. De nem volt kivel versenyezzen.

Akkor elővette a pöttyös labdát, pattogtatta egy darabig, de nem volt, akinek dobja. – Nem baj, majd rajzolok! – és elővette a színesceruzákat és a papírt. De nem volt kinek megmutassa! Körülnézett, és elhatározta, hogy átmegy a szomszédba Teknős anyóhoz játszani.

• Most ne zavarj, nem érek rá! Éppen nagymosást tartok. Miért nem vagy oviba? – rázta le anyó.

Ajjaj! Polip Pali kezdte nagyon egyedül érezni magát , de nem szólt, csendesen elkullogott. Már kora délutánra járt az idő, amikor elhatározta, hogy haragudni fog. Haragudni a testvéreire. Miért nem szóltak neki, hogy kelljen fel? Miért hagyták ilyen egyedül? Miért nincsenek még itthon?

Aztán ahogy telt –múlt az idő, a többiek csak nem jöttek, a haragja elszállt, és úgy határozott, hogy hasznossá teszi magát. Összegyűjti a kókuszhéjakat a tengerfenékről, és kibéleli vele az ágyacskáikat, így kényelmesebben fognak feküdni. Hogy örülnek majd a többiek? Biztosan megbocsájtják majd azt a sok kellemetlenséget, amit nekik okozott!

Így is tett. Annyi kókuszhéjat gyűjtött, hogy jutott mind a negyven testvérkéjének. Úgy elfáradt közben, hogy lefeküdt aludni. Azt sem vette észre, amikor a többiek hazaértek az óvodából, azok meg azt hitték egész nap csak aludt! Volt is nagy meglepetés, amikor felfedezték a kókuszhéjjal bélelt ágyacskájukat! Nagyon örültek a jó puha fekhelyeknek, rögtön megértették, miért alszik olyan mélyen a kistestvérük, nem is bolygatták, hagyták pihenni. Reggel, amikor a legidősebb testvér felébredt, először Pali ágyához ment és felébresztette:

Pali frissen kiugrott, boldogan megölelték egymást, nem volt ott nyoma semmiféle haragnak!

• Tudod mit Pali, holnap veszek neked egy vekkert, hogy te ébredj elsőként, és ne aludj el, jó lesz? – kérdezte a bátyja.
• Hogy jó lesz-e? Persze, hidd el, soha többé nem akarok elaludni! Veletek akarok menni az oviba!

A többiek is köréjük gyűltek, és megköszönték Palinak a sok munkát. Azontúl minden reggel együtt mentek oviba, és jókat játszottak a tengeri állatgyerekekkel. Esténként pedig boldogan feküdtek a jó puha ágyacskájukba, és szépeket álmodtak egészen reggelig.