Gyurka és az álma

Gyurka és az álma.

Szép tavaszi reggelen, arra ébredt Gyurka,

Hogy orrát a napsugár bőszen csiklandozza.

Dörgölte a szemét, hisz álmodott volna még,

Álmában nagymamája sütött almás pitét.

Már éppen beleharapott volna egy nagyot,

Haj, de szidta az okvetetlenkedő napot!

Hiszen ma vasárnap van, nem kell korán kelni,

Öltözni, mosakodni, óvodába menni!

Ma lustálkodhat délig, nincsen semmi dolga,

Ma még anya a reggelit is ágyba hozza!

De ha már így felébredt, gondolt egy merészet:

Döntésem végleges. Még ma világgá megyek.

Inasnak szegődöm a legjobb varázslóhoz,

Csínját-bínját ellesem, nem is jut majd szóhoz!

Igen, varázsló leszek, akkor majd láss csudát!

Csokoládéhegyről eszem a mákos gubát.

Nem reggel kelek fel, sőt, ha akarok este!

Vaníliapudingot eszem reggelente.

Lesz tigrisem, meg fókám, még elefántom is!

Csimpánzokkal lesz majd tele a függönykarnis.

Tavat varázsolok, fürödni támad kedvem,

Lesz benne víziló, majd fogócskázik velem!

Varázsolok vonatot, és kamiont, meg buszt,

Én mondom meg ki lesz jegyszedő és kalauz.

Két cukor lesz a viteldíj majd afrikáig,

Azt fagyira váltom, mert ott senki sem fázik.

Szövögette tervét, mit is varázsoljon még?

Mikor anyu behozta a reggeli kávét.

Hozott hozzá kalácsot, vajjal és lekvárral,

Meghallgatta, mi a helyzet a varázslással.

Helyeselte minden mozzanatát a tervnek,

Mindjárt javasolt hozzá egy dolgot kezdetnek:

Fiam, hogy gyakorlatot szerezz varázslásban,

Varázsolj gyorsan egy kis rendet a szobádban!

Mit tehetne Gyurka, hisz nincs varázspálcája,

Rendet rakott gyorsan, hátha majd megtalálja!