Sarkantyús és a szivárvány


https://webshop.meskete.hu

    Az ősz még éppen, hogy csak bekukkantott a baromfis udvarba. A levelek kapaszkodtak a bokrokon erősen, bár egy-kettő színe zöldből szép sárga, vagy vörös színre váltott. Reggelente már hűvösebb szellő fújdogált, de a nap még teljes fényben pompázott az égen, és olyankor a meleg a nyarat idézte. Aznap úgy dél körül Sarkantyús éppen Kacsa Kázmér barátjához tartott látogatóba a tópartra, amikor könnyű zápor kerekedett. Mire észbekapott a kiskakas olyan vizes lett, mintha beesett volna a tóba.

  • Szép dolog mondhatom! Szerencse, hogy nem tartott sokáig, most fordulhatnék vissza! Így majd inkább megszárítkozom a meleg napsütésben, míg beszélgetünk egyet Kazival.

Érdekes, hogy mostanában már nem játszottak annyit. Inkább megbeszélték a világ dolgait. Mi történt a házuk táján? Mik a terveik? A barátja is eléggé megváltozott mostanság. Már nem olyan pelyhes sárga a tolla, hanem szép, erős fehér. És hogy megnőtt! Azt mondják ő is sokat fejlődött, de ő ezt nem nagyon vette észre saját magán. Meg, valahogy Kazi hangja is más lett. Kisfiús sípogása erőteljes hápogássá alakult. Nem mintha ez nem lenne szép, mert meg kell hagyni a kacsalányok döglenek érte, egymás után követik, amikor elhápogja magát. Szokta is mondogatni neki tréfásan Sarkantyús:

  • Mi van Kazi, meghoztad a háremed?
  • Ugyan menj már! – Pirult el olyankor a kacsa. – Nem kell ezeket hozni! Jönnek, mintha mágnes lenne a hátamban…
  • Hát, nem irigyellek barátom! Na, hessintsd el őket, hadd beszélgessünk nyugodtan!

És olyankor Kazi szépen udvariasan elküldi a tóba fürödni a kacsalányokat, akik kelletlenül, de szót fogadnak neki.

Most nem volt egy lány sem a közelben. Kazi ült a tó szélén a vízben. Amikor meglátta a barátját, kitotyogott.

  • Te aztán jól eláztál! – Mondta neki üdvözlésül.
  • Ja! Könnyű annak, aki amúgy is naphosszat fürdik, jobb dolga nem lévén! – Morgolódott a kakas. – De már süt a nap, megszárít.
  • Jól rázd meg a tollaid, úgy hamarabb sikerül! – Javasolta Kazi

Sarkantyús rázogatta a tollait.

  • Jé! Észrevetted, milyen szép színesek?
  • Mik?
  • Hát a tollaid! Mikor lettek ilyen gyönyörűek?
  • Mik?
  • Mik, mik, mik? Csak ezt tudod kérdezgetni? A farktollaid! Én ilyen csodaszépet még nem láttam! És a testeden is! Te Sarkantyús, te csodaszép lettél!
  • Kukuríkú! – Rikoltotta el magát Sarkantyús, és maga sem hitte milyen erőteljes kukorékolás hagyta el a torkát. Na mégegyszer! - Kukuríkú, kukuríkú – kiabálta magáról megfeledkezve a kiskakas.
  • Azért ennyire nem kell rikoltozni, mert a végén még kimenekül az összes hal a tóból! – Figyelmeztette a barátja. Inkább rázd még azokat a gyönyörű tollaid, hadd száradjanak meg!

Sarkantyús rázta, rázta csodaszép tollait, csak úgy csillogtak a verőfényes napsütésben. A sok kis vízcsepp repdesve szállt le róla és párolgott el a melegben. Mikor már úgy gondolta eleget rázta, abbahagyta. Ekkor csodálatos dolog történt.

  • Nézd Sarkantyús, az égre ráztad a tolladról a színeket!
  • Mit? Mit ráztam, hová?
  • A színeket! Ahogy ráztad a tollaid, azokat a gyönyörű színeket a vízcseppekkel felfestetted az égre, csak nézz fel és bámulj!

Sarkantyús hitetlenül az égre pillantott. Hát lássatok csudát! A meglepetéstől a fenekére huppant, úgy nézte tovább az eget. De már nemcsak ő, hanem a tó minden állata a gyönyörű színeket bámulta az égen, amik félkör alakban szépen átölelték az égboltot az egyik végétől a másikig. Volt abban zöld, kék, lila, bíbor, vörös, narancs és sárga. Éppen, mint Sarkantyús tollainak a színe. A nap is gyönyörködve sütött le rájuk.

  • Nahát! – Ámult el Kacsa Kázmér.
  • Még ilyet! – Sóhajtotta Nyuszi Robi, aki éppen egy káposztalevelet rágcsált.
  • Ez nem egy rút látvány! – Nyilatkozott Pulyka Manci.
  • Ami igaz az igaz. Mindig mondtam, hogy ez a kiskakas még sokra viszi! De, hogy az eget is képes lesz megfesteni, azt még én sem gondoltam volna. Gi-gászi mestermű! – Gágogta Liba asszonyság.
  • Hát, nem is tudom. – Jött zavarba Sarkantyús. – Nem is tudom. Talán kérdezzük meg, mi erről Bagoly Béla bácsi véleménye! Ő igazi tudós, ha valaki, akkor ő majd megmondja!
  • Nos, mivel éppen itt vagyok felettetek, megmondhatom, hogy sajnos tévedtek. De természetesen ez a tévedés cseppet sem kisebbíti azt a tényt, hogy ennek a kakaskának csodaszép tollai nőttek. Most már szinte felnőtt ez a legény! Szinte! Még nem teljesen! Nos, hogy visszatérjek a mondandómhoz: Ez a gyönyörű jelenség az égen pedig a szivárvány. Ez akkor keletkezik, ha esik az eső, és utána közvetlenül kisüt a nap.
  • De jó, akkor nem rázódnak le a tollaimról a színek? – Kérdezte megkönnyebbülten Sarkantyús, mert bizony már attól félt, hogy elveszíti ezeket a szép tollait.
  • Nem bizony! Ezek már mindig téged díszítenek kiskomám!
  • De jó! Megyek is, és megmutatom mindenkinek a baromfis udvarban! Kukuríkú! – Rikkantotta boldogan, és elviharzott.
  • Azért még elköszönhettél volna! – Hápogott dünnyögve Kazi, és jó példával járva elöl mindenkinek további szép napot kívánva beúszott a tóba.

A szivárvány még egy kicsit ragyogott az égen, azután szép lassan köddé vált.

 

      

    

 

Apor Kata, amatőr író

Ezt a mesét írta: Apor Kata amatőr író

Kaliczka Tamásné vagyok. Papír- írószer üzletet vezetek Budapesten és Romhányban. Érzékenyítve vagyok egyaránt a városi és a vidéki életkörülményekre is. Minden és mindenki érdekel, fogékonyan reagálok a szociális eseményekre, az emberi viszonyokra. Kisgyermekkorom óta szeretem a meséket, ennek következményeképpen szinte álomvilágban élek. Íróként először 2018-ban mutatkoztam be. Novellákkal kezdtem, ...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!