Pünkösdi királyság

Pünkösdi királyság.

Szép napra ébredtünk! Nyújtózott a béka,
s körbenézett a lápon.
Van nálam szebb legény- vartyogott a léha-
széles-e nagyvilágon?
Ki szebben tud dalolni reggeli előtt?
Nálam itt mind ostobább!
Ezen a helyen a bozót is körül nőtt!
Nem maradhatok tovább!
Ki is állt kevélyen egy pocsolya szélre,
ott intézte szózatát :
- Mától alattvalók vagytok, hogy mi végre?
Annak ne kérdezd okát!
Királyotok vagyok, boruljatok térdre!
Ide a szúnyogokkal!
A legkövérebb engem illet, miért ne?
Korona kell, meg jogar!
De mindenekelőtt, hogy ezt jól lássátok
-kidüllesztette hasát -
A legnagyobb és a legszebb béka vagyok
ti láp népe, térdre hát!
Megszeppenve hasaltak le kicsik, s nagyok,
ennek, fele sem tréfa!
Szívük lent a sárban rémülten dobogott.
Hangtalan, mint, ki néma.
Így történt, hogy mikor arra ment a gólya
látván ezt a csapatot,
a legeslegnagyobbra rögtön lecsapott!
Nem több, talán egy óra.
Királyságból, békánknak csak ennyi jutott.