A páva és a tyúkok

A páva és a tyúkok.

Nem hajdanán, épp most történt az eset,

elmondom nektek tanulságul még ma.

A baromfiudvar mélyén keresett

lakhatóságot magának a páva.

Egyszer csak megjelent, igen kevélyen

utat törve magának  tyúkok között.

Kik tisztelettel meghajolva mélyen

csak csodálták, tépett tollaik mögött.

Nap nap után sétált feltartott fejjel

nem nézve, ki az kit útján eltapos?

Míg a kendermagos hirtelen tettel

elébe állt, csak nézte milyen magos!

Egyszer csak megszólalt, hangja remegő:

Nagyságos páva úr, menjen más felé,

itt a réten kapirgál pár felmenő,

 mondják a róka nemsokára betér!

Hess tyúkeszű! Látod, milyen szép vagyok?

Jöhet a róka, az is csak egy állat!

A tollam itt a fényben szebben ragyog

takarodj! Nincs rá mód, hogy odébb álljak!

Dohogott kevélyen, széttárta tollát,

ragyogott a fényben, messzire látszott,

feltartotta fejét, nem érte orrát

a rókaszag, pedig már ott szaglászott.

Nem vette észre azt sem, hogy a rútak

idejekorán érezvén a ravaszt,

már az ólnak mélyén lapulva bújtak,

hogy jövőre megéljék még a tavaszt.

Mire előmerészkedtek, nem látták

hiába nyújtogatták a nyakukat,

sem a rókát, sem a szépséges pávát.

Ők kapirgáltak hát tovább naphosszat.

Nem nagy ügy, csak pici figyelmet kérek!

Kendermagosként élek, tyúk eszem van

• mondta a tyúkocska és bizony félek

Ha jön a róka, helyem az ólban van.

Csak azt mondom, az úton nem kaparok

ha veszély jön. Ahhoz még én is értek,

lássatok csudát, életben maradok!

• És felcsattant a kórus: egyetértek!