Sarkantyúsék kirándulnak

Sarkantyúsék kirándulnak.

• Jó reggelt csibécskéim! – Emelte fel a szárnyát Tyúkanyó. – Hasatokra süt a nap! Gyerünk, gyerünk! Mosdás, tollászkodás, reggeli! Serényen, kifelé a szárnyaim alól! Egytől egyig! Reggeli után különleges feladat vár rátok!

A kiscsibék álmosan nyújtogatták a nyakukat. Mi tagadás, nem nagyon volt ínyükre a korán kelés. Az meg aztán pláne nem, hogy ki kellett menniük a jó meleg, biztonságot adó szárnyak alól. Még Piri, a kotnyeles, örökmozgó csibécske is csak kitolta a bal lábát, egy kicsikét, aztán visszahúzta és gyorsan összegömbölyödött a többiekhez. Azok kicsit mozgolódtak, hogy helyet adjanak neki és kész.

• Pipikéim! Ne kelljen kétszer mondanom! Kárálta morcosságot színlelve anyó. Egy-kettő! Mozgás! – Semmi. – Na, megálljatok! Lusta banda!

Felemelt szárnyakkal, óvatosan átlépve a csibéket szépen elballagott az etetőhöz. Útközben, jól megrázta a tollait. Szépen eligazgatta, katonás rendben, fényesen csillogtak a reggeli napsütésben.  A pihés népség méltatlankodva csivitelt, de sebesen futottak a mama után, egymás után megrázva tollacskáikat, igazgatva, ahogy tyúkanyótól látták.

• Micsoda egy szófogadó banda! Most hová rohantok ennyire? Nem ezt beszéltük meg! Nem arról volt szó, hogy szunyókálunk még egy kicsit? Szép dolog mondhatom! Most bezzeg mind éhes, meg tollászkodik! Nekem pont jó úgy a tollam, ahogy van! Semmi igazítanivalót nem látok rajta!
• Sarkantyús! Rád várunk! Igyekezz, mert éhen maradsz! – Tyúkanyó visszanézett a kiskakasra azzal a nézésével. Tudjátok, amikor nincs apelláta, meg kell tenni, amit mond. Ezt a nézést Sarkantyús nagyon nem szerette. Erre a nézésre magától mozdult a lába és akarva akaratlan megtette, amit Tyúkanyó kívánt. De mire odaért az etetőhöz, már el is felejtette a nyakasságát, mert olyan jó illata volt a magocskáknak! Elkezdett enni, se nem látott se nem hallott nagy igyekezetében.

Amikor már mindnyájan jóllaktak, ittak is eleget, anyó sorba állította őket. – No, kicsikéim, most pedig elmegyünk sétálni. Mindenki szépen fegyelmezetten jöjjön mellettem! Körbemegyünk a baromfiudvaron, megmutatlak benneteket a többi lakónak. Mindenki illedelmesen köszönjön, ahogy egy jól nevelt csibéhez illik. Figyelmeztetlek benneteket, fárasztó út lesz, nagy az udvar. Sok ismeretlennel fogtok találkozni, de nem kell félnetek, amíg mellettem maradtok! Indulás!

A csibék izgatottan csipogtak. Helga és Irénke versengve találgatták Pirivel és Lilivel, vajon kik lehetnek azok a többi lakók? Megindult a pelyhes sereg a kapun át az udvarra. Sarkantyús kicsit lemaradt tőlük. Ő már azért keresztül ment az udvaron titokban, bár akkor szerencséje volt, csak Kacsa Kázmérral találkozott, a barátjával. De jó, lehet, hogy most is találkoznak! Ez egészen felvidította. Megszaporázta a lépteit. Akkor egyszer csak megállt a csapat. A kiskakas feldöntötte Lucát. – Naaaa, mamaaa! Sarkantyús fellökött! – visította azonnal Luca éles hangon. – Nem is akartam! Csak úgy felbukott! Majdnem én is elestem!  – Védekezett a földet nézve és lábával kapargatva.

• Gyerekek, köszönjetek szépen Liba asszonynak és Gúnár Géza bácsinak! – Nézett hátra megrovóan Tyúkanyó.
• Jó napot kívánok! Kiabáltak versengve a csibék. Jó napot kívánok!
• Na, szép kis csapat, Súgta oda Liba asszony a férjének, - de hangosan csak annyit mondott: - Jó napot Tyúkanyó kedves! Biztosan nehéz kordában tartani ezeket a kis gézengúzokat! Igazán sajnálom! Remélem, hamar felnőnek, és akkor majd megpihenhet!
• Sose sajnáljon Liba asszony, Nem fáradtság, nagyon szeretetreméltó gyerekeim vannak, nem is cserélném el őket semmiért! De látom Önöknél még nem esedékes a gyermekáldás, hát, majdcsak lesz nem igaz? – Ezzel felszegett fejjel elindult. – Gyertek picikéim!

Liba asszony felháborodásában csak sziszegett egy nagyot, Gúnár Géza megbökte. – Na, kellett ez neked? Egyszer sem tudod befogni a csőröd! – És elfordult, nehogy a neje meglássa, hogy mosolyog.

• Beee, beejöttek végre ezek a kis aranyosak az udvarba? Bee szépek, bee pelyhesek! Bee örülök, hogy megismerhetlek beenneteket! Bárány Beernadett vagyok! Kit tisztelhetek beennetek?

A csirkék ámultak- bámultak! Ilyen nagy állatot még nem láttak! Milyen szép fehér bunda van rajta! Ő aztán biztosan nem fázik! Még a csőrük is tátva maradt csodálkozásukban.

• Mutatkozzatok be szépen kicsikéim!

A csibék sorba álltak és szépen egyenként bemutatkoztak.

• Csibe Piri
• Csibe Helga
• Csibe Irénke
• Csibe Lili
• Csibe Luca
• Csibe Márti
• Csibe Kitti
• Csibe Ildi
• Csibe Ica
• Csibe Iza
• csibe Szandi
• Csibe Ági
• Sarkantyús, a kakas! Lépett előre határozottan Sarkantyús. – A többiek vihogtak.
• Mennünk kell tovább, mert még csipegetnénk, egy kis friss füvecskét mielőtt hazaindulunk! Viszontlátásra Bernadett! – Tyúkanyó összeterelte a pipikéit. – Indulás!

Viháncolva követték a mamát. Nem sokára odaértek a tópartra.

• Szia, Sarkantyús! – Kazi lelkendezve rohant feléjük, Tyúkanyó előtt megtorpant. - Kézcsókolom Tyúkanyó! Jöhet Sarkantyús játszani?
• Mamaaaa, had menjek!
• Ti meg honnan ismeritek egymást? – Anyó kérdőn nézett rájuk, a lányok érdeklődve nézegették őket. – Milyen állat ez? Vonogatták a vállukat. Sárga, bolyhos, de nem csirke az biztos! sukdoskodtak egymás között.
• Tudod mama, a múltkor…tudod!- Sarkantyús esdeklőn nézett anyó felé.
• Sejtem, no, mehettek egy kicsit, de ne messzire! A tónál vigyázni!
• Kacsa vagyok, Kacsa Kázmér! Vetette oda fokhegyről Kazi a lányoknak és már rohantak is.
• Csibécskéim, én most leülök kicsit pihenni, addig kapirgáljatok itt körülöttem kicsit. – Mondta Tyúkanyó és már bóbiskolt is.

Piri és a többi kiscsibe boldogan kapirgálni kezdtek. Csipogásuk betöltötte a tópartot.

• Rutrutrutrut mi ez a hangzavar? Rutrutrut, miért nem hagytok pihenni? Ha nem tudnátok éppen a déli szunyókálásom van folyamatban! Ne bőszítsetek fel!

Egy hatalmas madár magasodott elébük. Akkora vörös lebernyeg lebegett a csőre alatt, hogy nem tudták levenni róla a szemüket. Rémisztően rikácsolt.

• Lili, rohanj a mamáért, baj van! – Súgta Luca - a többiek lapuljanak a földre!

De addigra már ott termett anyó. A szárnyi alá vette rémült csibécskéit és igyekezett megnyugtatni a nagy madarat.

Elnézést kérünk Pulyka Manci! Igazán nem akartuk zavarni, éppen csak egy kicsit kiengedtem a kicsikéimet játszani, de már megyünk is, minden jót asszonyság, további jó pihenést! – Azzal csibécskéit maga előtt terelgetve már mentek is.

• Hol lehet Sarkantyús? Sarkantyús! Sarkantyús! - Kiabálta anyó. – Gyere, megyünk haza!

A kiskakas a magas fűben botladozva szaladt hozzájuk. – Olyan jót játszottunk! Hadd maradjak még!

• Nem lehet, este lesz, mire hazaérünk, majd eljöhetsz még a barátodhoz. Indulás! – Adta ki a vezényszót a mama.
• Na, jó, de én nem is vagyok fáradt! Dünnyögte Sarkantyús, miközben integetett a patak felé barátjának, aki miután már nem látta őket, belevetette magát a tóba, hogy hazaússzon a mamájához.

Egészen elfáradtak mire hazaballagtak. Behúzódtak Tyúkanyó szárnya alá, és boldogan csipogva sorolták az élményeiket, míg el nem aludtak. Anyó kicsit igazított még a szárnyain, nehogy valamelyik csibéjének ne jusson takaró, és ő is álomra hajtotta a fejét.

A hold mosolyogva vigyázta álmukat.