Mentsük meg az északi sarkot 9. Tódor, a szeleburdi kiselefánt

Mentsük meg az északi sarkot 9. Tódor, a szeleburdi kiselefánt.

• - Ébresztő, hétalvók! Levelet kaptunk! Mozgás, egy-kettő! Dörzsöljétek ki a csipát a szemetekből! Na, végre! Talpas, engedd meg, hogy bemutassam unokatestvéremet, Zsigát. 
  Talpas kissé kábultan állt a léghajó fedélzetén. A többiek már felsorakoztak mellette és kíváncsian nézték az új jövevényt, akit Lunda Lulu büszkén tolt előre. Ő is Lunda volt, szakasztott mása Lulunak, csak kicsit nagyobb és sapka volt a fején.  Zsiga szemmel láthatóan igen fáradtan és megviselten állt a csapat előtt, gyűrögette a sapkáját egyik szárnyával, másikban egy papírtekercset tartott. Azt most ünnepélyesen átnyújtotta Talpasnak és így szólt:
  - Ezt a levelet Rozmár apó bízta rám, azt mondta nagyon fontos, és mindenképpen addig repüljek, míg meg nem talállak benneteket! Hát én átrepültem az Atlanti óceánt, Afrikát, míg végül itt az Indiai óceán felett megláttam ezt a hatalmas gömböt. Gondoltam leszállok rá megpihenni. Erre összetalálkoztam Luluval itt a gömb tetején. Így átadhatom a levelet. Mivel véget is ért a küldetésem, ha megengeditek, megpihennék egy kicsit, mielőtt visszaindulok Alaszkába!
  - Köszönjük szépen kedves Zsiga! Pihenj, utána még beszélünk! – Vette el a levelet Talpas. – Gyertek, felolvasom, mit írt Rozmár apó!
  Az ÉSMEB tagjai a nyúl köré gyűltek és izgatottan figyeltek.
  - „ Kedves Barátaim! – Olvasta Talpas. – Remélem, levelem jó egészségben talál benneteket, és jól haladtok a küldetésünkben. Sajnos rossz hírt kell közölnöm veletek! Jött ide az északi sarkra egy másik kutatóhajó is. Kihallgattam a beszélgetésüket, és úgy döntöttem erről értesítenem kell titeket! Az északi sark jege fogyatkozik. Tíz évente tizenegy és fél százalékkal csökken, azt is mondták, hogy ez a globális felmelegedés hatása. Sietnetek kell! Azt beszélték, hogy nagyon, nagyon sok fát kell ültetni, mert az segít helyreállítani az egyensúlyt. Ha esetleg India közelében lennétek, hát ott a legnagyobb a baj! Állítólag bizonyos üvegház hatás is van, ami a levegő szennyezettsége miatt alakul ki. Hát vigyázzatok magatokra, és a földünkre! Mentsétek meg szeretett Északi sarkunkat! Sok sikert! Gondolatban veletek vagyok! Rozmár apó! „
  Miután talpas befejezte a levelet, nagy csend lett. Mindenki a gondolataiba merült. Lunda Lulu rikoltott bele a levegőbe:
  - Föld! Föld! Erdő! Leszállunk, Talpas?
  - Várjatok! Hol vagyunk? – Kinyitotta a laptopját. - Aha! Megvan! Banglades. Itt jó lesz, India mellett vagyunk, ahol a tigrisek és az elefántok védett állatok, mert igen kevés van már belőlük, az emberek kiszorították őket az élőhelyükről az erdőirtásokkal. Mindig ez az erdőirtás! Tennünk kell valamit!  Leszállunk!
  A kis csapat kibővült Zsigával, mert úgy határozott, egyelőre velük marad, segít Lulunak a felderítésben. Leszállás után óvatosan ballagtak egy gyönyörű erdő szélén. Meleg volt, a nap épp delelőre hágott.
  - Éppen ideje egy kis falatozásnak! – kiáltott fel Ödön. – Ez a friss zöld fű éppen kedvemre való! – És már éppen lehajolt, hogy beleharapjon, amikor pont a fején találta egy nagy száraz gyökértömeg némi földdel.
  - Nem vagytok viccesek! – Emelte fel a fejét miközben lerázogatta a földet az agancsáról. – Ki dobálózik?
  - Én nem, hogyan is merészelnélek zavarni evés közben! – Mondta Rezső
  - Én sem, el sem bírnék ekkora kupacot! – Szabadkozott Kacagó Zimankó
  - Szerintem egyikünk sem dobálózik gyökerekkel! – Összegezte Talpas.
  - Valami nagy állatt közelít! Ilyen nagyot én még nem láttam! Meneküljetek! – Kiabálta Lulu, de már Zsiga is közelített gyors szárnycsapásokkal. 
  - Nem megyünk sehová, nincs mitől félnünk, maradunk és megkérdezzük, mi járatban van errefelé? – Válaszolta Talpas.  
  Feszülten figyeltek arra az irányba, amerről a zaj jött. Gallyak törtek, gyökerek reccsentek, surrogtak a levelek, ahol a hatalmas óriás járt. Egyszer csak szétváltak a bokrok, és kibukkant. Először egy vastag, kanyargó ormányt láttak, aztán két nagy fület, majd négy oszlopszerű lábon egy akkora testet, amilyen szinte nem is létezik! Hátra hőkölt az egész csapat. Az állat nagyot fújt lehetetlenül hosszú ormányával és lehuppant a fenekére. 
  - Ti kik vagytok? – Kérdezte, ahogy rájuk nézett. Jól megijesztettetek!
  - Mi téged? Na, ne viccelj! – Lépett előre talpas. – Inkább te minket!
  - Ezen talán ne vitázzunk! Mind egyben vagyunk nem? Kacagó Zimankó vagyok! – Mutatkozott be a tündér. – Benned kit tisztelhetünk?
  - Elefánt vagyok, és nem kell tőlem félni! Tódor a nevem. Elefánt Tódor.
  - Ki fél? Én csak enni akartam, te dobálóztál! Egyébként hogy tudsz te ekkorát dobni? – Rénszarvas Ödön vagyok, és örülnék, ha hagynál táplálkozni!
  - Örvendek! – Nem akartalak eltalálni! Tudod, az úgy van, hogy mi elefántok gyökerestől kicsavarjuk a finom fűcsomót, a zöld részét megesszük, a gyökerét nem. 
  - Na, de dobálózni vele? Azt nem kéne! Rezső vagyok, a sarki róka. – Örvendek!
  - Sajnálom, nem tudtam, hogy itt vagytok! Majd máskor vigyázok! 
  - Még lehet, hogy hasznát vesszük az erődnek, ha megengeded! – Talpas vagyok, sarki nyúl, a csapat vezetője. – Mutatkozott be Talpas.
  - Mi Lundák vagyunk. – Mondták egyszerre a madarak. – Lulu, Zsiga, Örvendünk!
  - Mi járatban vagytok itt? Minálunk nem élnek ilyen állatok, mint ti! – Csodálkozott rájuk Tódor, de ha megengeditek, felállok, mert már nehezemre esik ülni. 
  Amikor felállt, óhatatlanul mindenki sóhajtott egy nagyot. - Óh Mekkora vagy! 
  - Á, dehogy! Én még kicsi vagyok! Látnátok csak anyukámat és a nénikéimet! Azok ám a nagyszerű elefántok!  
  - Ne haragudj a kérdésért, de tulajdonképpen te miért nem vagy velük? – Kérdezte Kacagó Zimankó.
  - Mert én nagyon ügyetlen vagyok. – Sóhajtott egy nagyot Tódor. Állandóan csetlek-botlok körülöttük, és mindig csak útban vagyok. Ha a nénikéim rám bíznak valamit, hát az biztos, hogy félresikerül. Aztán jön a szidás. Tegnap is mentünk a folyóhoz inni, amikor az iszapos parton megcsúsztam és elgáncsoltam Judit nénémet, aki belecsúszott a patakba. Tiszta sár lett. Nagyon mérges volt, mert lesodort magával egy fél vaddisznócsordát. Nagyon nehezményezték, pedig igyekeztünk gyorsan talpra állítani őket! Meg aztán tegnapelőtt Mári néném igyekezett egy nagy ágat elérni az ormányával, amikor egy szúrós nagy valami esett bele. Fájdalmasan trombitált, de sikerült kiráznia! Én tényleg nem akartam beledobni, csak megszúrta a talpam és én belerúgtam. Igazán nem tehetek róla!
  - Szerencsétlen eset. – Morogta Ödön.
  - Szeretnél valami igazán jót cselekedni? – Kérdezte Talpas.
  - Igen! Persze! – Trombitált egyet Tódor.
  - Akkor figyeljetek! Azt hiszem, tudom, hogyan segíthetünk a földön! Tódor nagyon erős. Összeszedünk annyi facsemetét, amennyit csak tudunk, és elültetjük itt a tisztáson. Megnőnek hamar, és akkor segítenek megtisztítani a levegőt. Mit szóltok hozzá? Tódor úgyis kihúzgálja a száraz gyökereket a földből. Na, a helyére mi pedig beültetjük a fákat. Tódor vizet hoz az ormányával és meglocsolja. Mit szóltok hozzá?
  Az állatok kicsit összedugták a fejüket, megtanácskozták a dolgot. 
  - Rendben van, vágjunk bele! – Mondta Rezső. 
  - Akkor először hozzunk facsemetéket! Irány a piac! 
  Két hétig csak ültettek egyfolytában. A közeli piacról hozták a csemetéket, és dolgoztak fáradhatatlanul. Tódor locsolt és locsolt. Mire végeztek, megjelentek Tódor nénikéi és az édesanyja.
  - Igazán büszkék vagyunk rád kisfiam! Nagyon hasznos dolgot cselekedtél! Mi pedig megígérjük, hogy vigyázunk az ültetvényre, locsoljuk, hogy minél előbb megnőjenek, és hasznára legyenek a földnek! – Mondták az elefántok. Ti csak folytassátok az utatokat, hogy minél több helyen tudják meg, milyen nagy bajban van a földünk, hogy segíthessenek rajta mások is! Sok sikert!
  - Nekem még lehetne egy kérésem? – Lépett elő Tódor. – Szeretnék kicsit léghajózni! Mit gondoltok, lehet?
  - Nem is tudom, megpróbálhatjuk! – Kacsintott a többiekre Talpas. – Majd a hátadra kötjük! 
  Azzal gyorsan cselekedtek is. Tódort felemelte a léghajó a levegőbe, és körberepülték vele az őserdőt. Nagyon boldog volt! Amikor leszálltak, nem győzött hálálkodni! – Ezt még az unokáimnak is elmesélem! – Hajtogatta.
  - Köszönjük a segítséget! Minden jót kívánunk!- Integettek a léghajóból Talpasék.
  - Azért én még maradtam volna, egy bengáli tigrissel még jó lett volna találkozni! Ha már olyan nagy tiszteletnek örvend errefelé!- Mondta Rezső.
  - Drága barátom, azt hiszem, tele lenne a nadrágod, ha meglátnád őfelségét! – Mondta Talpas, és a laptopján megmutatta egy bengáli tigris képét.
  - Hűha! – Majd küldök nekik egy emailt otthonról, az békésebb! – Morogta Rezső és úgy határozott lefekszik aludni.