Mentsük meg az Északi sarkot 11. Kacagó Zimankó a Forma-1 sztárja

Mentsük meg az Északi sarkot 11. Kacagó Zimankó a Forma-1 sztárja.

   Már három napja fújta barátainkat a barátságos déli szél át a tengeren, amikor Lulu és Zsiga egymás szavába vágva újságolta, hogy micsoda gyönyörű part van a közelben, és, hogy nemsokára ők is megpillanthatják. Igazán helyes kis tengeröböl, csodaszép házakkal, és régi kastélyokkal, és hatalmas felhőkarcolókkal. Mindenképpen érdemes lenne ott leszállniuk! Annyi a látnivaló, és úgy érzik itt lenne az ideje egy kicsit szórakozni is, hiszen az elmúlt időszakban olyan sokat dolgoztak, hogy igazán megérdemelnének egy kis kirándulást ezen az ismeretlen csodaszép helyen!

Talpas elgondolkodott. Igazuk lehet a lundáknak. A csapatnak úgy is nagy honvágya van. – Nem bánom, megnézem, a laptopban hol vagyunk és leszállunk. – Kinyitotta a laptopot és hangosan olvasta: - Monacói Hercegség. A világ második legkisebb országa. A kormányzó Második Albert Monacói Herceg. Itt található egy hatalmas akvárium, szerencsejátékok, pompa, fényesség, gazdagság, egy évben egyszer autóverseny. Hm. Érdekes. Na, jó, leszállunk.

• Hurrá! – Zúgták a többiek.

Leszálltak a kikötőben. Nem kellett elrejteniük a léghajót, senki nem ütközött meg rajta. Se azon, hogy állatok szálltak ki belőle. Úgy látszik itt minden természetes volt. A luxus ugyan úgy, mint a furcsaságok. Vagy csak jól neveltek voltak és nem tettek megjegyzéseket? Egyelőre nem lehetett tudni. A lényeg az, hogy vidáman sétáltak a szűk utcákon, kapkodták a fejüket jobbra-balra, annyi volt itt a látnivaló. Csak Talpas csóválta a fejét. – Mennyi autó, van köztük akkora, mint egy tank! Érzitek milyen itt a levegő? Érzitek, a sok kipufogó mit pufog itt ki a tengerparton? És az a sok hajó! Az mind tele üzemanyaggal, nézzétek, milyen nagy füst száll fel azon a hatalmas kéményen! - Egyre jobban belelovalta magát a méregbe.

• Talpas, most nem mérgelődni jöttünk, hanem szórakozni! – Szólt rá végül Zimankó.
• És akkor már el kell feledkezni a küldetésünkről? Na jó, abbahagyom, de csak ma!

Így mentek a tengerparttól egy kissé távolabb, amikor egy kis zöld területre értek.

• Na, akkor én itt eszem egy kicsit. – Hajolt le Ödön, és beleharapott egy ígéretesnek látszó fűcsomóba, de azonnal ki is köpte. – Pfúj! Pfúj! Ez meg mi? Ez nem igazi fű! Ez műanyag!

Valóban. A többiek is jobban megnézték, és megállapították, hogy bár teljesen olyan, mint az igazi, de se íze, se bűze, ez bizony műanyag.

Amikor felnéztek a vizsgálatból, hát akkor vették észre, hol is vannak.  Egy hatalmas autópályának a szélén álltak. Körben nézőtér rengeteg emberrel, és annyi autó, hogy egyikük sem bírta megszámolni. Mind színes, feliratos. Az emberek sisakban, beöltözve álltak az autók mellett és valamire vártak. Hatalmas zaj volt. Emberek kiabáltak, valahonnan zene szólt.

• Ti meg mit kerestek itt? – Szólalt meg hirtelen valaki mellettük.
• Mi csak kirándulunk. De Te ki vagy? Megmondanád hová kerültünk?- Kérdezte Rezső.
• Sergio Perez a nevem és autóversenyző vagyok. Úgy látom, te egy sarki róka vagy, te pedig egy rénszarvas. Nicsak, egy sarki nyúl, és két Lunda. Szép kis csapat! Csak nem az Északi sarkról hozott ide valami bolond milliomos titeket?
• Kikérjük magunknak! Minket nem kellett idehozni, teljesen magunktól jöttünk, de úgy látom nekünk ezen a helyen semmi keresnivalónk nincs! Itt a környezetszennyezés magasfoka zajlik, ami ellen mi felemeljük a szavunkat! Ugyan is éppen küldetésben járunk. A globális felmelegedés problémáját szeretnénk enyhíteni néhány javaslattal. Ha nem tudnád a mérges gázok, és éppen a kipufogógáz, ami közéjük tartozik, erősen károsítják a környezetünket. A levegőbe jutva rombolják az ózonréteget, ami súlyosan növeli az üvegházhatást, vagyis a felmelegedést. Az Északi sarkon csökken a jég! Mi lesz az élőhelyünkkel? Te erről nem hallottál? – Talpas már szinte magából kikelve kiabált. – Egyébként Talpas a nevem!
• Lassan a testtel Talpas barátom. De igen, hallottam róla, és hidd el, elkötelezettek vagyunk mi mindannyian, akik versenyzünk, és mindannyian, akik csak az autóversennyel foglalkozunk, a környezetvédelem iránt. Kifejezett kutatásokat végeznek a megbízásunkból tudósok. Azt kutatják, hogyan lehet kifejleszteni olyan technikát, olyan üzemanyagot, amellyel nem károsítjuk a környezetet, hogy élhetőbbé váljék a föld, és ne tegyük tönkre. Nekem is vannak gyermekeim, és mindannyiunknak szívügye a környezetvédelem. Hogy komolyan vedd, akkor bizonyítékul a verseny után szívesen átadom a feljegyzéseiteket az Európai tanács főtitkárának, hiszen ő is itt van ezen a versenyen. Így aztán jó kezekbe kerül. Ők majd tudják, mit kell tenni vele!
• Tudod mit? Ha valóban elkötelezett természetvédő vagy, akkor iszol az italunkból. Ez az ital teljesen veszélytelen. Nyugodtan megihatod! – Zimankó odanyújtotta a varázsitalt Pereznek.
• Te ki vagy? – Vette el az üvegcsét Sergió.
• Kacagó Zimankó vagyok, az északi sark tündére.
• Na, kedves kis tündér, megiszom az italod. Nincs félnivalóm! – Azzal Perez felhajtotta a varázsitalt.

Vártak egy kicsit, de nem történt semmi különös. – Nem sokára kezdődik a verseny, mennem kell az autómhoz, szurkoljatok nekem! Utána odaadom a papírotokat a főtitkárnak. Megegyeztünk?

• Nem hozhatnál egy kis füvet vacsorára e helyett a förmedvény helyett? – Kérdezte Ödön.
• Dehogynem, szívesen! – Nevetett Sergió. – Éhes vagy?
• Nagyon! Olyan hangosan korog a gyomrom, hogy elnyomja az autók zaját!
• Sergió, nem vinnél magaddal engem is? Megígérem, hogy nem zavarok! Majd a sisakod zsebébe bújok jó?
• Nagyon gyors vagyok ám, félni fogsz!
• Én? Soha! Ilyen bátor Tündért te még nem láttál!
• Ami azt illeti, még semmilyen tündért sem láttam, de nem bánom, gyere!

Zimankó belebújt a sisak zsebébe, Perez beült a versenyautóba.  A rajtzászlót meglengették, elindult a verseny. Zimankó még sosem látott ilyent. Az a sok autó felbődült, mint egy felbőszült bika, és elindultak. Azonnal egymást előzték, helyezkedtek, száguldottak körbe-körbe az autópályán, az emberek kiabáltak, zászlókat lengettek, trombitákat fújtak, a levegő forró volt, a szél nem bírta követni őket, lemaradt az első kanyarban, olyan gyorsan mentek. Zimankó hozzátapadt a zsebhez, alig kapott levegőt, a szíve a torkában dobogott. Minden összemosódott körülötte, csak a hatalmas száguldást érezte, és azt, hogy ilyen élmény csak egyszer adódik egy ilyen kis tündér életében, hát igyekezett nem elájulni, és tartotta magát hősiesen a sisak zsebében egészen az utolsó pillanatig. Sokáig tartott a száguldás, de egyszer csak érezte, hogy lassul az autó.

• Kis tündér, Zimankó, megvagy? – Kérdezte Perez.
• Iiigen, élek. – Felelte reszketeg hangon Zimankó.
• Megnyertük a versenyt. – Mondta egyszerűen Sergió.
• Tényleg? Hurrá! Győztünk! Hurrá! – Örvendezett Zimankó, és kiült Perez vállára.

Mindenki Sergiót ünnepelte. Csak ketten tudták, hogy bizony a kis tündér is kivette a részét a versenyzésből. Olyan boldog volt, mint még soha! Hajlongott Perez vállán, dobálta a puszikat. Azért egy kis idő múlva csak odasúgta a versenyzőnek: -  Ugye nem feledkeztél meg a beadványunkról?

• Persze, hogy nem! Megígértem, nem igaz?
• Bizony, megígérted! Akkor én megyek is a többiekhez, elmondom nekik, hogy indulhatunk haza, a küldetésünket teljesítettük!
• Viszont látásra, kis segédem! – Kacsintott Sergió.
• Viszontlátásra főnök! – Kacsintott Kacagó Zimankó és elrepült a barátaihoz.

Azok úgy fogadták, mint egy hőst. – Háromszoros hurrá az első győztes autóversenyző tündérnek! Hurrá, hurrá, hurrá! – Zúgták.

Felnéztek a díszemelvény felé, hát a főtitkár állt ott, kezében a beadványuk, és lelkesen integetett feléjük.

• Küldetés teljesítve, a többi már nem rajtunk múlik, irány hazafelé! Rozmár apó már biztosan nagyon aggódik! – Mondta Talpas.
• Nem várhatnánk meg a vacsorát? – Kérdezte Ödön. Korog a gyomrom!
• Már hozzák is! – Rikoltotta Lunda Lulu, és valóban. egy egész szekér friss füvet hoztak eléjük.
• Ezt nevezem én kiszolgálásnak! Nem hiába mondják Monacót a luxusok luxusának! – Igazán fejedelmi! – Csámcsogott Ödön nagy boldogan.