Csak hasalok a szőnyegen

Csak hasalok a szőnyegen.

A testvérem azt mondja, hogy milyen jó nekem,

Mást se csinálok, csak hasalok a szőnyegen!

Bezzeg ő tanul, és ott az a sok feladat,

Meg még a sport, előttem meg csak a kacat!

Apa is azt mondja, milyen jó nekem, hogy

Csak naphosszat itt hasalok a szőnyegen,

Bezzeg ő éjt nappallá téve robotol,

Meg a plusz munka, ami vele csak kitol!

Anya nem mondja azt, hogy milyen jó nekem,

Csak mosolyogva megsimogatja fejem,

Megcsodálja azt a sok kacatot, amit

Még kiskorából az én tesóm rám hagyott.

Én meg azt mondom, hogy igenis jó nekem!

Hogy naphosszat itt hasalok a szőnyegen,

Nem tudja még a tesóm, de az apu sem,

Hogy én itt már a jövőnket tervezgetem.

Csak az anyu tudja, mert ő nem kérdezget,

Hogy nekem a szőnyeg csupán csak a kezdet.

Repülőt építek és világgá megyek,

Hazajövök majd, ha híres ember leszek.

Apának nem kell majd többet dolgoznia,

Mert övé lesz, az egész világ vagyona,

A tesóm pedig csodálkozni fog nagyon,

Mert a tudást tenyeremen neki adom!

A tudást, ami nem lenne enyém sosem,

Ha nem hasalnék sokat itt a szőnyegen.

Mert akkor anya nem hajolna fölém, és

Nem simogatná meg az okos kis fejem!