Az eperfa manói ( Luca széke és a láthatatlan boszorkány )

Az eperfa manói ( Luca széke és a láthatatlan boszorkány ).

    A december különös eseménnyel kezdődött az eperfa lakóinak. Sün anyó meglepődve vette észre, hogy amit télire gyűjtött elemózsiát, mind megpenészedett a kamrájában. Amikor találkozott Egér asszonysággal, és elmesélte neki, az ki sem látszott a siránkozásból, hogy vele ugyan az történt. Akkor ért oda melléjük Mókus Rebeka, akinek a fonalai, amikből meleg pulóvert készült kötni a gyerekeinek, hogy ne fázzanak, mind szétmállottak. Nem értették a dolgot. Ilyesmi még nem fordult elő.

Huba és Rezső azon a reggelen arra ébredt, hogy a fa, amit bekészítettek a szárazra, nedvesen csillogott a kályha előtt, sehogyan sem tudtak vele begyújtani. Fázósan tanakodtak, hogy történhetett ez? – Csak valami boszorkányság lehet a dologban – vakarta a fejét Huba.

• Gondolod, hogy van a közelünkben egy boszorkány? – nézett szét a szobában félősen Benő.

Ekkor valaki megkocogtatta az ablakukat. A két manó összerezzent. Galamb Ella alakja tűnt fel az ablakuk előtt. Benő gyorsan odaszaladt, kinyitotta.

• Ella, de megijesztettél! – mondta. - Gyere be, mi járatban vagy?
• Nagyon furcsa dolgok történnek az eperfánk lakói között, mindenki gyülekezik a lombi tanácsteremben, gyertek ti is, hallgassuk meg, mit mond a Bölcs öreg?

Huba és Benő nem kérette magát, azonnal felmentek a tanácsterembe.

• Kedveseim – kezdte Eperfa apó. – Ez nem tréfadolog. Egy láthatatlan boszorkány garázdálkodik a faluban, és az átkai minket is elértek. Mindenképpen el kell pusztítanunk, hogy ne legyen nagyobb baj!
• De hogyan, ha nem látjuk? – kérdezte Huba és Benő egyszerre.
• Egy módon lehet meglátni, hogy ki a boszorkány a faluban. Luca napján egy varázslatos szék készítésébe kell fogni, de lassan, egészen pontosan tizenhárom nap alatt kell elkészíteni. Minden egyes napon csak egy félét lehet rajta csinálni, és nem lehet fém szöget használni. De más is van! Kilenc féle fából kell elkészíteni. Egészen pontosan: kökény, boróka, jávorfa, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és a rózsafa egy -egy darabjából.

Ezt a széket karácsony előestéjére kell befejezni. December huszonnegyedikén el kell vinni a templomba, ott felállni rá, és akkor, ott a misén meglátjátok a boszorkányt. De vigyázzatok, mert ő is meglát titeket, és ha nem tudtok elszaladni előle székestül, halálnak halálával haltok! Ha viszont sikerül elszaladnotok előle egy fedett helyre, ott a tűzben elégetnetek a széket, akkor a boszorkány a székkel együtt örökre eltűnik, és az összes átka semmivé lesz!

Az eperfa lakói egymásra néztek. Ki tudná ezt mind megcsinálni? Ki képes ilyen pontos munkát végezni, és ilyen veszélynek kitenni magát, hogy megmentse a falut és a szeretett eperfa lakóit? Huba és Benő kihúzta magát, megigazították a fejükön a sapkájukat, meghúzogatták a kiskabátjukat, és azt mondták: - Mi megcsináljuk!

Bejárták az erdőt, Mind a kilenc fától szépen kértek gallyat, amit azok adtak is. Luca napján nekikezdtek gondosan a varázsszék készítésének. Minden egyes napon csak egy mozzanatot végeztek a széken. Kivágták, gyalulták, fúrták, csapokat készítettek rá, ami összefogta a részeit, ügyeltek rá, hogy jó erős legyen, nehogy összetörjön a sorsdöntő pillanatban! A tizenharmadik napon minden a helyére került, elkészült a varázsszék. December huszonnegyedikén szívdobogva elindultak vele a templomba. Benő rejtette a kabátja alá, nehogy a boszorkány idő előtt észrevegye.

Amikor minden elcsendesedett, és mindenki a papra figyelt a templomi misén, akkor Benő halkan kivette a széket a kabátja alól, letette a földre és mindketten izgatottan ráálltak.

Akkor meglátták a harmadik sorban. Hatalmas fején borzasztó csúf szarv éktelenkedett, amit kendővel takart le, Szörnyű púp volt a hátán, és amikor hátrafordult ezernyi bibircsókkal csúfított arcából nagy szemfog állt ki.

• Ennek a fele sem tréfa! Fussunk, mert észrevett bennünket!- súgta Huba és azonnal leugrottak a székről.
• Többet ésszel, mint erővel! Hiszen van varázssapkánk! – mondta Benő. – Fogd a széket!

Azzal mire a boszorkány odaért volna, összeütötték a bokájukat, megérintették a sapkájukat és azt mondták: - Hipp, hopp! Ott legyek ahol akarok, a szobánkban a kandallónk előtt!

Ott is teremtek. A széket gyorsan rádobták a tűzre, csak úgy pattogott a szikra, ahogy égett! Az eperfa lakói, amikor kinéztek az ablakon, csak annyit láttak, hogy valahol a templom környékén egy förgeteg keletkezett a hóban, és elszállt. Nem maradt utána más, csak némi dara a földön, amit Morzsa kutya felnyalt, mert éppen szomjas volt.

A faluban, és az eperfa lakóinál soha többet, semmi említésre méltó furcsa dolog nem történt.

A gonosz boszorkány örökre eltűnt.

Huba és Benő mindenkit meghívott karácsonykor egy saját maguk sütötte bejglis estére, ahol Egér asszonyság szolgálta fel a fahéjas almateát.