A hóember kalapja

A hóember kalapja.

Olyan rég volt, nem is értem
Honnan tudom ezt a mesét?
De lehet, hogy csak álmodtam
Vagy a szél zúgta az imént.
Megérkezett a december,
Minden állat pihenni tért,
Hogy ne fázzon a hidegben
Erdő népe, mező s a rét
Tél tündére, a jó anyó
Ráterítette köntösét.
Hóval lepte be a tájat
S a puha takaró alatt
Az erdei állatoknál
Vidám mozgolódás támadt.
Építsünk hóembert!- mondták,
Versenyezzünk, kié lesz szebb!
A havat kupacba hordták
Még a róka is segített!
Volt legkisebb és legnagyobb,
Volt pókhasú és volt sovány
A napfény csak úgy ragyogott
Minden versenyző mosolyán!
Százegy hóember elkészült,
A versenyzők félreálltak,
A zsűri arcán felhő gyűlt
Kit tegyen meg hókirálynak?
A hóembereken kabát,
Rajtuk szénből három a gomb
Mind kezében söprű, lapát
Hajaj, zsűrizni bizony gond!
Mindnek sárgarépa orra,
Keménykalap van a fején,
Csak egy nyúlgyerek zokogja
Az enyém fedetlen szegény!
Ne búsulj, cincog az egér
Segítünk ezen a gondon,
Ha nincs cilindered, ne félj,
Van ócska lábosunk otthon!
Ketten rá is tették nyomban,
Hóemberünk kalapos lett,
Ütött-kopott foltozottan
Mindenkinek nagyon tetszett.
Boldog volt a kis nyúlgyerek,
Hiszen lett neki barátja,
Együtt játszott egérékkel
Tavaszig a kalyibába.
A barátok segítenek,
Mindig ott vannak a bajban
Nem baj, ha nincs cilindered
Lényeg az, hogy barátod van!
Azóta jár ócska lábos
Minden hóember kobakra,
Hisz bármily szép a hóember
Úgyis elolvad tavaszra!
Az idő bár gyorsan halad
De mindennek az alapja,
Hogy barátod veled marad,
Mint a hóember kalapja.