Hipp óvodába megy

Hipp óvodába megy.

       Tudjátok-e ki az a Hipp? Törjétek csak egy kicsit a buksitokat! Nem megy? Gőzötök sincs? Hát akkor elárulom! Annál is inkább, mert alig várom, hogy elmondhassam! 
    Hipp, egy kedves kis kengurulány, aki holnap ünnepli a harmadik születésnapját. Egy csodaszép ligetben, a hetes szám alatt lakik kenguruföldön, anyuval és apuval. A liget közepén, éppen az iskola mellett van egy tágas, színes falú óvoda. Sokszor elmentek előtte anyuval, amikor bevásárolni, vagy csak sétálni indultak. Sokat beszélgettek róla, hogy nem sokára ő is oda fog járni. Barátokat fog szerezni, akikkel majd sokat játszhat együtt! Milyen jó lesz akkor! Mit gondoltok, mit kért Hipp szülinapjára? Nem mást, mint egy hátizsákot. Bizony! Egy olyan hátizsákot, amibe beleteheti kedvenc maciját, aki majd elkíséri az oviba. Ebből már ki is találtátok, hogy nagy nap lesz a kenguru család életében hétfőn! Hipp óvodába megy! De ne szaladjunk annyira előre, mert holnap lesz a születésnapja, azaz csütörtökön.  Akkor mennyit is kell aludni hétfőig? Én is az ujjamon számoltam ki…akkor, mennyit is? – ma szerda, holnap csütörtök, holnap után péntek, azután szombat, és vasárnap, az pont öt! Tehát: ötöt kell aludni hétfőig! Hát persze! Hipp ki is számolta, és alig várta a hétfőt, majdnem jobban, mint a csütörtököt, a szülinapját. Eljött a csütörtök. Anyu és apu feldíszítette a házat, nagymama és nagypapa is eljött! Hipp izgatottan bontogatta az ajándékokat, amikor az egyikből előbukkant egy szép, rózsaszínű hátizsák! Olyan puha volt, és éppen Hipp hátára illett, azonnal ki is próbálta! Szaladt a kedves macijáért, kihúzta a cipzárt a hátizsákon, és beletette. Kényelmesen belefért. – Akkor viszem a cumim is, jó? – nézett anyára.
- Ne vigyük a cumit, szerintem nem lesz már az oviba senkinek! – mondta anya.
- Azért a macit biztosan megnyugtatná, beteszem neki, jó?
- Hát, ha a macinak kell, akkor tedd be! – egyezett bele anya.
Eljött a hétfő. Hipp szépen felöltözött (Már egyedül húzta fel a cipőjét is), felvette a rózsaszínű hátizsákját, benne a kedves macival, és anya kezét fogva elindultak az oviba.
Amikor odaértek, először át kellett öltözni. A folyosón, a csoport előtt sorakoztak az ülőkék, fölöttük a fogasok, oda kellett tenni szépen a ruhát, a pad alá a cipőt, felvenni az óvodai ruhát, és már mehetett is be a csoportba. Egy nagyon kedves néni segített, úgy hívták: Dadus néni. Hipp aranyosnak találta, és cseppet sem félt. Anya jobban izgult, de a világért sem mutatta! A csoportban már ott volt sok kengurugyerek. Mindenki új volt, csak úgy, mint Hipp. Kíváncsi tekintete azonnal meglátta, hogy távol mindenkitől áll egy kisfiú, és szomorú. A többiek is meg voltak szeppenve.  Az óvó néni mesélt az oviról, megmutatta a játékokat, hogy hol fognak ebédelni, és aludni, nagyon érdekes volt! 
Hipp megnyugodott. Itt biztosan jól érzi majd magát! 
- Anya, most már elengedheted a kezem! – kérte Hipp. Ha akarod, itt is hagyhatsz, majd délután gyere értem jó?
Anya adott egy puszit, és elment. Hipp még az ablakból integethetett is neki!  Utána odament a sarokban álló kengurufiúhoz.
- Szia, hogy hívnak? – szólította meg.
- Hopp – szipogott a kisfiú.
- Én Hipp vagyok, miért sírsz?
- Mert hiányzik az anyukám! – felelte Hopp.
- Óh, sajnálom! Az enyém is most ment el, de tudod mit? Gyere, menjünk oda a többiekhez, és az óvó nénihez. Biztosan jó móka lesz, játszunk egy jót, és meglátod, mindjárt jön az anyukánk is értünk!
Hopp elgondolkodott. –Nem megyek! – mondta, és a fal felé fordult. 
- Tudod, mit? Akkor én is itt maradok veled! De mi lesz a macimmal? Ott szomorkodik a hátizsákomban a cumimmal együtt a fogason. 
- Neked is itt a cumid? Nekem is a fogason van, de nem merem elővenni, szerinted lehet? –nézett reménykedve Hopp, Hipp-re.
- Hát persze, gyere, vegyük elő a zsákból! - fogta meg Hipp, Hopp kezét.
Amikor Hopp meglátta Hipp zsákjában a kislány kedvenc maciját, nagyon megtetszett neki!  – Játszhatok én is a maciddal? Olyan aranyos! – kérte Hopp.
- Persze! Gyere, játszunk együtt! – nevetett Hipp.
Annyira belefeledkeztek a játékba, hogy el is felejtették, tulajdonképpen ők a cumiért mentek. Azt sem vették észre, hogy eltelt a délelőtt, és anyukáik egyszer csak ott voltak értük. 
- Jó nap volt igaz? – kérdezte Hipp.
- Jó bizony! – felelte Hopp, amikor elbúcsúztak egymástól.
Attól kezdve Hipp és Hopp, a két kengurugyerek, jó barátok lettek, és minden nap együtt játszottak az oviba. A cumi? Ja, az többé szóba sem került!