Az apróságok veszélyes tárgyakat találnak

Az apróságok veszélyes tárgyakat találnak.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer valahol egy gazdaságban három apró bakkecske, három pici bika és egy kicsi kos. Egyik nap, ahogy békésen legeltek, a három apró bakkecske egy gumipuskát, a három pici bika egy kést, a kicsi kos pedig egy csúzlit talált a földön.

Nézték, nézegették, forgatták:- vajon mire való? – kérdezgették egymástól. De egyik se ismerte. Sose láttak még ilyet. Ekkor a gumipuska véletlenül elsült. - Durr! – szólt egy nagyot. Ijedten szorították össze a fogukat, fülüket pedig befogták a megrémült apró bakkecskék. – Mek! Mek! Mek!- mekegték makogva. A fán békésen daloló madárkák megrettenve rebbentek szerteszét. - Csip- csirip! Csip- csirip! – Aúúú!- szisszent fel az egyik bika, aki véletlenül egy kicsit megvágta magát a kezében levő késsel a váratlan hang hatására. – Ez fáj, még vérzik is! Bú! Bú! Bú! - jajdult fel a kibuggyanó vércsepp láttán. Döbbenten, tanácstalanul álltak körötte a többiek, még a legelésről is megfeledkeztek. Eközben a kicsi kos forgatta, próbálgatta a csúzlit.- Nézzétek mit találtam! Beee! Beee! Megmutatom, hogy működik. – Így is tett. – Miután kilőtte belőle a követ, a távolban velőtrázó sírásra lettek figyelmesek. Azonnal elindultak a hang irányába.

Egy aprócska kisnyuszi feküdt aléltan anyukája karjai közt. Az édesanya sírt. – Mi történt? – kérdezte a kicsi kos. – Nézzétek, ez a kő fejen találta a kicsinyemet! – mutatta feléjük.  Tudta a kicsi kos, hogy ezt a követ bizony ő lőtte ki. Meg se fordult a fejében, hogy ebből bizony baj lehet. – Hogyan tudnék segíteni? – kérdezte megszeppenve a lelkiismeretfurdalástól. – Ez az én hibám volt! – Eközben az aprócska kisnyuszi egy hatalmas puklival a fején lassacskán kinyitotta a szemét.

Mindenki fellélegzett. – Hogy tudnál segíteni? Úgy, hogy máskor ne tégy ilyet! – mondta kedvesen, mosolyogva, immáron megkönnyebbülve a nőstény.  – Ígérem, hogy nem teszek. Nem tudtam, hogy ez az aprócska csúzli, ekkora bajt okozhat. – Rendben, elhiszem neked!

-          Mi folyik itt?  Röf! Röf! Röf! – csörtetett feléjük egy kicsi kanmalac a szüleivel. A furcsa

tárgyakat, a riadalmat és a tanácstalanságot látva a Kan így szólt hozzájuk: - Legyetek szívesek és adjátok ide ezeket a holmikat. Ezek veszélyesek. Sem kicsik, sem nagyok kezébe nem valók. Elteszem egy olyan helyre, ahol senki, de senki se találja meg soha többé. - A három apró bakkecske odaadta a gumipuskát. – Tessék! – Köszönöm! Most nagyon dühös vagyok, ezért nem mondok addig semmit se, amíg le nem nyugodtam. – De hát nem tudtuk, hogy veszélyes! – Ne mentegetőzzetek! Ez nem mentség. Hibáztatok, ezért most vállalnotok kell a felelősséget! – Így teszünk. – mondták a megszeppent kicsik.

A három pici bika odaadta a kést. – Tessék! – Köszönöm! Előbb hadd nyugodjak meg, utána beszélünk! – A pici bikák az előbb hallottakból okulva, meg se pisszentek.

A kicsi kos odaadta a csúzlit.  – Tessék! – Köszönöm! – Ekkor a kan odafordult feléjük. – Ezt a szüleitekkel is meg kell beszélnünk. – Rendben! – felelték bűnbánóan a kicsik. Így is történt. 

Elképedve hallotta a történteket Bika, Bak és Kos. Amikor lehiggadtak, félrehívták a szülők külön- külön a kicsiket.  Elbeszélgettek velük és elmondták tettük következményeit is.

A három kicsi baknak elszorult a torka. Így szóltak. – Már tudjuk, hogy mi volt és miért a hiba. Megértettük, megtanultuk a szabályt és ígérjük, hogy soha nem fogjuk megszegni. – Elhisszük nektek! – felelték mosolyogva és megcirógatták a fejüket. – Elmehetünk? – kérdezték. – Igen! – Kicsit később a szülők odamentek a kicsi bakkecskékhez, látták, hogy már megnyugodtak. – Tudjuk, hogy ti is nagyon feszültek voltatok és megbántátok azt, amit tettetek, sőt szó nélkül, duzzogás nélkül elmentetek megnyugodni. Ezért büszkék vagyunk rátok! – mondták szelíden, mosolyogva. 

A három pici bika elvörösödve hallgatta a komoly szavakat. Természetesen ők is megbánták már meggondolatlanságukat. Jól tudták, hogy miért volt hibás a tettük, és azt is, hogy azok a dolgok veszélyesek. Őszinte ígéretet tettek arra vonatkozóan, hogy soha többé nem vesznek kezükbe és nem fogják rá senkire és semmire ezeket és az ehhez hasonló veszélyes tárgyakat.

A kicsi kos a mellkasában érzett nyomást a dorgáló szavak hallatán. - Tudjuk, hogy túlságosan fel voltál pörögve, túlságosan fáradt voltál, de ez nem mentség. Egy ilyen tettre semmi se az. – Igen, igazatok van. Ne haragudjatok! Bocsánatot kérek! Tudom, hogy nagyot hibáztam, de tanultam belőle. – Elhiszem. Azonban azt jól jegyezd meg, hogy döntéseket csak nyugodtan, átgondolva hozunk. – Megjegyzem! Ígérem, hogy megjegyzem. – Suttogta bánatosan a kicsi.  Ekkor jerke mama odament a kicsinyéhez átölelte, majd megpuszilta jobbról is, balról is.

Kan a veszélyes tárgyakat egyelőre az udvari ládába tette, majd, mint aki jól végezte dolgát elment valahova. Ekkor ért oda a kiscsikó, aki mindent látott. Csődör apukájával jött látogatóba, aki beszédbe elegyedett Bikával, Bakkal és Kossal.  – Ha a barátaim akartok lenni, adjátok nekem ezeket a tárgyakat!- jelentette ki félelemkeltés céljából. – Nem adjuk, mert veszélyesek! – mondták higgadtan a kicsik. – Na, most jól felmérgesítettetek, ezért lesz nemulass! – fenyegetőzött, még a tekintete se ígért semmi jót, ám a kicsik határozottan, bátran állták a sarat. – Hiába akarsz bennünk félelmet kelteni, hiába zsarolsz, még egyszer mondjuk, hogy nem adjuk oda, mert ezek az eszközök nem jók, fájdalmat okoznak. – Ekkor a kiscsikó hirtelen taktikát váltott és elkezdett hisztizni. – Most meg sajnáltatod magad? Nem éred el a célod így se. Hidd el, hogy nem kellenek neked ezek a haszontalan, veszélyes holmik.  - Látta már a kiscsikó, hogy sehogy se ér célt, így inkább feladta.

– Nézzétek, mit hoztam nektek! – szólt Kan hozzájuk. Egy bokszzsákot cipelt karjai között. Bika, Bak, Csődör és Kos segítségével felszerelte az udvaron. – Ezzel nyugodtan játszhattok! – mondta kedvesen. – Éjszakára pedig itt egy zseblámpa. Mindenki kap belőle egyet, még te is, kiscsikó. – köszönjük szépen- mosolyodtak el a kicsik, majd azonnal birtokukba vették a játékokat.

Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána!