Az ellopott erdő

Az ellopott erdő.

Volt egyszer egy apóka, akinek volt egy kis erdeje. Az öregember minden nap kiment, hogy megnézze, megvan-e még az erdő. Egyik nap, mikor kimegy, hát látja, hogy nincsen meg. Valaki ellopta az erdőt! Ijedtében a fejéhez kapott:

- Jaj, istenem! Most mitévő legyek?

Amint ezen gondolkodott, megpillantott az erdő hűlt helyén egy borzot. Odamegy az apóhoz, és megkérdezi:

- Tudja-e kend, hogy mi történt? A minap még bokros erdő állt itt, ma pedig már bújócskázni sem tudnánk a barátaimmal, szőrén szálán eltűnt minden fa.

- Nem tudom bizony – válaszolta neki.

- Na, akkor menjen el bogáncsos boszorkához, amott a hegyen túl él a bogáncsosban, innen kapta a nevét is, ő biztos meg tudja majd mondani.

Az apó így is tett, fogta batyuját, és nekiindult a vidéknek. De a falubéliek óva intették tőle.

- Ha annak a boszorkának benne van a keze a dologban, abból jó nem fog kisülni. Vigyázzon magára öregapám! – tanácsolták neki.

– Én a maga helyében hagynám az erdőt a csudába, és jó messzire elkerülném a bogáncsost! – mondták mások

- Egyet se féltsetek engem! – azzal intett, majd elindult.

- Túljárok én majd annak a gonosz boszorkának az eszén, ha valóban ő tehet erről az egészről - morfondírozott magában. - Lehet, hogy neki varázsereje van, de nekem meg sütnivalóm. Többet ésszel, mint erővel! Még ha az varázserő legyen is.

Amint ezen gondolkodott, meg is érkezett a boszorka házához.

– De hogy jutok be oda? – gondolkodott hangosan. - Tiszta bogáncs meg tüske minden.

Éppen arra bóklászott egy törp a közelben, és meghallotta az apót. Így szólt hozzá:

- Kedves bátor öregapám, miért ólálkodik erre, ahol a madár se jár? Mi dolga van magának a gonosz boszorkánnyal?

- Valaki ellopta az erdőmet, és azt próbálom kideríteni, ki tette.

- Ennek a fele se tréfa! - mondta a törp – Egy egész erdőt ellopni! Ebben csakis a banya keze lehet – erősítette meg az apóka gyanúját. – Fogja, itt egy éles kard, még az ükapám kovácsolta a műhelyében. Magának adom, ha cserébe megígéri, hogy egyszer, s mindenkorra leszámol a gonosz boszorkánnyal. Nagy ellenségem nekem is, mégsem győzhetem le, mert egy nemzedékekkel ezelőtt köttetett egyezség miatt nem árthatok neki. Hosszú történet, nem is untatnék vele senkit. De maga járjon szerencsével! – ezzel elballagott.

Az apónak se kellett több. Markába fogta a törpkardot, és elkezdte irtani vele a bogáncsot.

- A többit meg majd menet közben kitalálom, hogy lesz -mondta magában.

Amikor átjutott a bogáncsoson, látja, hogy a házban sötét van, a boszorka nincs otthon.

– Majd jól meglepem akkor! – gondolja. Viszont a ház zárva van, és sehogy sem tud bejutni. Meglátja ezt egy galamb, aki épp akkor suhant el a ház fölött. Leszáll az ereszcsatornára, és megkérdi:

- Mit csinál itt öregapám?

- A boszorka házába akarok bejutni, hogy megleckéztessem, amikor hazaér. Ellopta az erdőmet.

- Ezen mindjárt segíthetünk. Nagy szerencse, hogy épp erre jártam, mert tudja, itt még a madár se jár. Mindenki fél a banyától – mondta a gerle – Az én szívemnek is kedves volt az az erdő. De tudom hova rejti a banya a kulcsot – ezzel elröppent, majd kisvártatva visszatért a csőrében egy nagy kulccsal.

– De cserébe ígérje meg, hogy legyőzi a boszorkát. Megtenném magam is, de én csak egy ártalmatlan kis madár vagyok, hogyan is tudnám? – és tovaszállt.

- Ezzel is megvolnánk – mondta az apó, mikor elfordította a kulcsot a zárban és belépett. – És most hogyan tovább?

A szokatlan hangokra felébredt a ház falában lakó kisegér az odújában. Kiszaladt, hogy köszöntse a hívatlan vendéget.

– Ki az a vakmerő ember, aki a banya házába be mer toppanni önszántából? -kérdezte.

Az apó erre elmondott neki mindent töviről hegyire.

- Légy üdvözölve öregapó. Én segíthetek neked véghez vinni a tervedet. A banya elment az erdőbe varázsfüveket szedni. Ha hazajön, szokásához híven az első dolga lesz egy forró teát készíteni. Régóta élek már itt a banyával, kilestem pár fortélyát. Megmondom neked, milyen varázsszereket kell csempészned a teafüvébe, hogy átváltoztassuk őt. Én egyedül sajnos nem tehetem meg, mert varázs ül rajtam, így nem árthatok neki a saját mancsommal. Különben már rég metettem volna magam is – mondta az egér.

Mindent pontosan úgy cselekedett az apó, ahogyan az egér azt elcincogta. Más már nem is volt hátra, csak el kellett rejtőznie, és kivárni, amig a banya hazaérkezik, és megissza a teáját. Az egér tanácsára bebújt egy ruhásszekrénybe, és onnan figyelte, amint a boszorkány megjön, és mindent pontosan úgy tesz, ahogy az előre meg volt mondva.

Mikor a teát is az utolsó cseppig mind megitta, az egér jelt adott neki, és ő kiugrott a szekrényből.

– Most megvagy banya, elkaptalak! – majd előrántotta éles kardját, és rászegezte. – Meglakolsz, amiért elloptad az erdőmet!

- Nem úgy van ám az! – rikoltotta a banya. -Kérek cserébe érte száz aranyat, különben soha nem látod viszont az erdődet.

De amint ezeket kimondta, hirtelen lerogyott a székébe. Kezdte furcsán érezni magát.

– Hat a bájital! – jött elő ujjongva a kisegér a lyukból. 

– Mit tettél, te hálátlan? – rikácsolta a banya. – Te nem is lehetsz képes rá.

- Akadt egy kis segítségem – kacsintott az apóra az egér.

Ezzel a banya zsugorodni kezdett, és sajttá változott.

- Azta betyárját te egér! Te aztán érted a dolgodat! – kurjantotta az apó

Ezután a sajton megosztoztak és megették. Az egér csak úgy magában, az apó egy szelet vajaskenyérrel. Amint az utolsó falat is lecsusszant a torkán, hát az egér nem átváltozik egy anyókává!

– Megtörted a varázst, köszönöm neked! – hálálkodott – Elpusztult a gonosz banya, így végre újra ember lehetek! Még fiatal koromban rabolt el engem segédjének, majd mikor bosszantottam, egérré változtatott. Így kellett leélnem az egész életemet, amíg ő meg nem hal.

Az anyóka is az apóval tartott, és együtt indultak vissza, hogy megnézzék, megkerült-e az erdő. Az bizony ott volt, sőt még más néznivaló is akadt. Az erdő szélén egy fára az ismerős kis galamb szállt le. Ahogy odaérnek, azon nyomban átváltozik a fa a szemük láttára egy fiatal legénnyé, a galamb pedig egy fiatal lánnyá.

– A gonosz boszorka átkozott el minket gonoszságból, mert irigy volt a boldogságunkra – mondták. – Most már tudjuk, hogy a boszorka halott, mert megtört a varázs. Köszönjük nektek!

Beljebb az erdőben pedig találkoztak a borzzal is, aki az apónak a tanácsot adta. Mikor köszöntik, a borz egyszer csak egy törpleánnyá változik át.

– A banyának vége, vége az átkomnak is! -kurjantja. – A banya borzzá változtatott, és a bátyám semmit sem tehetett ellene. Ha megszegte volna a régen köttetett szerződést, azzal engem is halálra ítélt volna. De te megszabadítottál, köszönöm neked bátor öregapó!

Ekkor az apóka elővette a törptől kapott kardot, és átnyújtotta a lánynak. 

- Azt hiszem, ez titeket illet. Jó szolgálatot tett, nélküle mindezt nem tudtam volna véghez vinni. Köszönöm.

Ezután az apóka és az anyóka hazamentek az öreg kis házába, és azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.