Kép forrása: Saját illusztráció
Az első Tavasz! - második rész.
2.rész : A vallomás.
Az ősz csendesen köszöntött be a városba, a fák levelei aranysárgára és vörösre váltottak, és a levegő egyre hűvösebbé vált. Lilla és Bence barátsága azonban erősebb volt, mint valaha. Mindennap együtt töltötték a szüneteket az iskolában, és hétvégén közös programokat szerveztek. Az egyik ilyen hétvégi program során úgy döntöttek, hogy elmennek egy közeli hegyre kirándulni.
A hegy tetejéről csodálatos kilátás nyílt a városra és a környező tájra. Lilla és Bence leültek egy sziklára, és hosszasan beszélgettek. Bence halkan megszólalt:
- Lilla, tudod, hogy az elmúlt hónapok mennyire különlegesek voltak számomra? A barátságunk sokkal többet jelent nekem, mint bármi más.
Lilla mosolygott és válaszolt:
- Én is így érzek, Bence. Nagyon hálás vagyok azért, hogy megismerhettelek.
Ahogy a nap lassan lenyugodott, és a tájat aranyszínű fény öntötte el, Bence elővett egy kis dobozt a hátizsákjából. Lilla kíváncsian nézett rá.
- Mi ez? - kérdezte Lilla.
Bence kinyitotta a dobozt, amiben egy kis medál volt, amit egy gyönyörű virág díszített.
- Ezt neked hoztam, Lilla. Azt szeretném, hogy mindig emlékezz erre a különleges időszakra és a barátságunkra.
Lilla meghatódottan vette át a medált, és könnyek jelentek meg a szemében.
- Köszönöm, Bence. Ez nagyon kedves tőled - mondta, miközben megölelte barátját.
Az ősz folytatódott, és az iskolai év is lassan a végéhez közeledett. Lilla és Bence barátsága továbbra is erős maradt, és mindketten tudták, hogy bármi is történjen a jövőben, mindig számíthatnak egymásra. Az első tavasz és a nyár emlékei örökre megmaradtak a szívükben, és az a különleges kötelék, amit egymással kialakítottak, sosem halványult el.
Az évek múltával Lilla és Bence külön utakon folytatták életüket, de mindig tartották a kapcsolatot, és gyakran találkoztak, hogy felidézzék az együtt töltött pillanatokat. Mindketten tudták, hogy az első tavasz nemcsak egy évszak volt számukra, hanem egy új kezdet, amely örökre megváltoztatta életüket.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy kis cica, aki elszökött otthonról. A cica nem tudta hová megy, egyszerűen csak elkóborolt, mert úgy érezte, már elég nagy ahhoz, hogy egy új lakhelyet keressen m...
Elolvasom
EGY HAJÓ TÖRTÉNETE Messze földön, magas hegyvidék csipkézte öbölben éldegélt egy egyszerű ácsmester. A kikötőbe érkező hajók javításával foglalkozott, Békess...
Elolvasom
Eccer egy szegény ember Mátyás királynak úgy akart, hogy ajándékot adjon.Hát, nem vót semmije, csak egy kutyája. Hát, gondóta magába, hogy elviszi azt a kutyát, ajándékba.Hát, elvitte fel, a királynak...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Kozma Eraa Amatőr
Kedves Olvasó! Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Kozma Erika vagyok, egy kezdő és lelkes amatőr író, aki szeretettel fordul a gyerekmesék és történetek világa felé. Már gyermekkorom óta imádtam a meséket, és most, hogy végre az írás világába merülhetek, izgatottan osztom meg saját kalandjaimat és fantáziavilágomat az olvasókkal! Az írás mindig is a szenvedélyem volt, és bár még csak most kezdem az írói pályafut...