Az elszabadult csónak.
Mesélő: Onodi Éva
Volt egyszer egy gyönyörű vidék Észak-Magyarországon, melynek közepén terült el a Hámori-tó.
Csodálatos látványt nyújtott a látogatóknak. Hegyek, sűrű, zöld lombú fák ölelték át. Mellette, magasból zúdult le a fenséges, titokzatos vízesés. Minden arra járó megcsodálta. Voltak, akik leültek a padokra, voltak, akik álltak és onnan gyönyörködtek benne. A víz nyugodt volt, a szél se fújt. A tó közepén egy házaspár ült az egyik csónakban, a férfi evezett. Mögöttük vadkacsák úszkáltak boldogan. Lassan feljött a hold, a csillagok, leszállt az éj. Csend borult a tóra.
Azonban képzeljétek el, hogy valami titokzatos dolog történt az éjszaka! Az egyik csónak hogy hogynem, elszabadult. Vitte, sodorta a víz, beljebb, egyre beljebb. – Jaj, jaj! Nem tudok úszni! Mi lesz így velem? – siránkozott Egérke, aki ott ült a hajóban. – De jó van egy csónakom! – hallatta valaki a hangját. – Ki vagy Te? – kérdezte a sírdogáló Egérke. – Sikló vagyok. – Te toltad el a csónakot? – kérdezte pityeregve. Nem!- Hát akkor vajon ki volt? – Nem tudom! – Lassan elnyomta az álom Egérkét és Siklót.
Reggel lett. Hétágra sütött a nap. Arra ébredtek, hogy a csónakban dudorászik Béka. – Kinek énekelsz? – kérdezte Egérke. – Csak úgy magamnak. Jó kedvem van. Szépen süt a nap, szép a táj, hát ezért. – Háp, háp, háp! – hápogta Vadkacsa és leszállt a hajóra. – Utazhatok veletek? Kicsit elfáradtam. – Persze! – mondta Kígyó. – Szeretnék visszajutni a partra! – siránkozott Egérke. – Toljatok ki, legyetek szívesek!- Jó, rendben! – mondták a többiek. Sikló, Kacsa és Béka vidáman, dudorászva tolta a csónakot egészen addig, amig ki nem értek a partra. Egérke kikászálódott belőle és megköszönte a segítséget. Miután elbúcsúztak, ő is épp indulni készült, amikor meghallotta. - Hát, itt vagy te, csavargó! Hogy tudtál elszabadulni? Látom már, leoldódott a kötél. Jó erősen a cölöphöz rögzítelek. Így ni! Most már nem tud elsodorni a víz!- mondta kedvesen valaki. – Már tudom a választ! – mosolyodott el Egérke.
Így volt mese volt, füle, farka benne volt!
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...
Harangi Árpádné
2024-05-28 21:34
Tetszik a mese, mivel szűkebb kis hazámról szól. Sokszor csónakáztunk a Hámori tavon. Köszönöm Zsuzsa!
Gani Zsuzsa
2024-05-30 06:14
Ennek nagyon örülök. Gyönyörű, meseszép a hely, egy csoda! Szeretettel: Zsuzsa