Barion Pixel

Az elszabadult csónak

Mesélő: Onodi Éva

Volt egyszer egy gyönyörű vidék Észak-Magyarországon, melynek közepén terült el a Hámori-tó.

Csodálatos látványt nyújtott a látogatóknak. Hegyek, sűrű, zöld lombú fák ölelték át. Mellette, magasból zúdult le a fenséges, titokzatos vízesés. Minden arra járó megcsodálta. Voltak, akik leültek a padokra, voltak, akik álltak és onnan gyönyörködtek benne. A víz nyugodt volt, a szél se fújt. A tó közepén egy házaspár ült az egyik csónakban, a férfi evezett. Mögöttük vadkacsák úszkáltak boldogan. Lassan feljött a hold, a csillagok, leszállt az éj. Csend borult a tóra.

Azonban képzeljétek el, hogy valami titokzatos dolog történt az éjszaka! Az egyik csónak hogy hogynem, elszabadult. Vitte, sodorta a víz, beljebb, egyre beljebb. – Jaj, jaj! Nem tudok úszni! Mi lesz így velem? – siránkozott Egérke, aki ott ült a hajóban.  – De jó van egy csónakom! – hallatta valaki a hangját. – Ki vagy Te? – kérdezte a sírdogáló Egérke. – Sikló vagyok. – Te toltad el a csónakot? – kérdezte pityeregve.  Nem!- Hát akkor vajon ki volt? – Nem tudom! – Lassan elnyomta az álom Egérkét és Siklót.

Reggel lett. Hétágra sütött a nap. Arra ébredtek, hogy a csónakban dudorászik Béka. – Kinek énekelsz? – kérdezte Egérke. – Csak úgy magamnak. Jó kedvem van. Szépen süt a nap, szép a táj, hát ezért. – Háp, háp, háp! – hápogta Vadkacsa és leszállt a hajóra. – Utazhatok veletek? Kicsit elfáradtam. – Persze! – mondta Kígyó. – Szeretnék visszajutni a partra! – siránkozott Egérke. – Toljatok ki, legyetek szívesek!- Jó, rendben! – mondták a többiek. Sikló, Kacsa és Béka vidáman, dudorászva tolta a csónakot egészen addig, amig ki nem értek a partra. Egérke kikászálódott belőle és megköszönte a segítséget. Miután elbúcsúztak, ő is épp indulni készült, amikor meghallotta. - Hát, itt vagy te, csavargó! Hogy tudtál elszabadulni? Látom már, leoldódott a kötél. Jó erősen a cölöphöz rögzítelek. Így ni! Most már nem tud elsodorni a víz!- mondta kedvesen valaki. – Már tudom a választ! – mosolyodott el Egérke.

Így volt mese volt, füle, farka benne volt!

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...

Vélemények a meséről

Harangi Árpádné

2024-05-28 21:34

Tetszik a mese, mivel szűkebb kis hazámról szól. Sokszor csónakáztunk a Hámori tavon. Köszönöm Zsuzsa!

Gani Zsuzsa Gani Zsuzsa prémium tag

2024-05-30 06:14

Ennek nagyon örülök. Gyönyörű, meseszép a hely, egy csoda! Szeretettel: Zsuzsa



Sütibeállítások