Az eltévedt kis mackó

Az eltévedt kis mackó.

Már Június volt az erdőn,
madarak repkedtek a mezőn,
a méhek is szorgosan dolgoztak már,
és a fán, ott költött egy kis madár!

Kis mackó egyedül ballagott
a tisztáson, s nagyon szomorú volt,
mert eltévedt,s most nem talál haza,
pedig már biztosan keresi őt a mama!

Kis mackó ekkor megkérdezte a
fészkében ülő kis madarat , hogy
a fáról látni-e az ösvényt ,ami az erdőbe
vezet? Jaj,a mamám már keres.

-Látok egy patakot ott folyik meletted,
mondta a kis madár,ez az ösvényhez vezet.
De ekkor a szorgos méhek is siettek s 
segítsetek neki,s a kis mackót elkísérték.

Három méhecske lány repült vele,
s el is érték az erdő szélét, ahol már
a kis mackó hallotta,hogy mamája hívja őt,
ő pedig megköszönte szépen,hogy segítettek
neki a méhek,hazajutni!

Aztán követte szépen a kitaposott 
erdei ösvényt, s futott-futott,s ekkor
a mamája mancsába botlott,aki nagyon
örült,hogy kis mackója előkerült! 

Hol jártál te kis csavargó kis mackóm,
aggódva kérdezte mackó mama, tudod
mama a tisztáson voltam,
de eltévedtem nagyon,a fán
egy kis madár a fészkében ült nem repült,
na és a méhek,ők mind,bizony ők mama,
ők hoztak engem haza,mondta kis mackó!

Mackó mama megsimogatta kis mackója
fejét, aztán meg is szidta, többet el ne 
kóboroljon,majd együtt mentek haza,
s az elfáradt kis mackó,jó nagyot aludt!