Idegen az istállónál. Hóember.

Idegen az istállónál. Hóember..

Már éppen karácsony lett volna,

havazott is rendesen, s fehér lepel

borította be az udvart.

Még sötét volt,a Hold is alig látszott,

de az istálló körül valaki,valamit görgetett,

s úgy ropogott a hó alatta.

Az istálló lakói félve hallgatták e furcsa

zajokat,s már alig várták a reggelt, hogy

megtudhassák az esti zaj okát!

Nohát,vakkantott a Morzsi,s csodálkozva

nézte a fehér óriást, akinek sál volt a nyakában

répa az orra hején s kalap a fején!

Nini, jöttek a mókusok is,s ők azt 

mondták,szén a szeme szén a szája,

s rőzséből van a keze ,kitárva!

Ekkor kinyílt az istálló ablaka s a ló

meg a Mica cica,meghökkenve nézték

a mozdulatlan fehér óriást!

Ekkor repült oda a kis cinke,a picinyke

havas bokorra,s csipogva csacsogta,

ez nem óriás,ő a hóember!

A piros Rudi papagáj,kiröppent a hazból s

rögvest a hóember kalapjára szállt, aki

csak továbbra is ott állt!

Ekkor újra hópelyhek hullottak az 

égből,s messziről a Mikulás hangja

hallatszott,aki az égen szállt Rudi szarvason!

Megszólalt a kis cinke, biztosan

Ő volt,ő hozta ide a hóembert,aki

továbbra is mozdulatlanul állt!

Csodás-csodás mondták a mókusok,

de Morzsi még félt tőle,s meg is ugatta,

majd körbe futotta a mozdulatlan idegent!

Ekkor a ló már tudta, nem bánt ez senkit,

a tél csodája ő, aki minden évben eljön,

és tavasszal pedig elköszön!

Nagyon nagyon sokáig csodálták még

az idegent,az állatok ,le is szállt az este

s aludni tértek az istállóban.

De Morzsi mindig fél szemmel leste,

hátha megmozdul a hóember teste,

s majd ő akkor,vele nagyot harcol!

Végül ő is elálmosodott,lecsukta 

szemét,s a hóember ott állt az udvaron,

mozdulatlanul,szén mosollyal a száján!