Kép forrása: FB_IMG_1691778426691.jpg
Kuncogó manó..
Egy fatörzset választott magának,
amin egy adlakot vájt,mellyet
zárt vasból egy rács!
Minden nap délután,kiült
a fa ablakába,s kuncogott
egymagába!
Egyszer aztán megtörtént,
hogy lepottyant, amikor egy
veréb hozzá betoppant!
Kuncogó manó ekkor felugrott,
s vissza mászott az ablakba,
ahol a veréb őt,fogadta!
Veréb vagyok,szia kuncogi,
te így fogsz mindig kuncogni,
kérdezte a veréb?
A kuncogásból sosem elég,
gyere kicsi veréb,ide mellém,
ablakomban te is elférsz!
Kuncoginak így,barátja lett,
aki néha hozzá belesett,
s kuncogi már többet,le, nem esett!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Mészárosné Szuda Melinda amatőr író,de inkább vagyok költő,
Felvidéken,Muzslán élek egy szép magyar faluban. A gyermekvers,az egy csoda,ahogy a gyermek is! 1976-Október 25-én születtem ,egy nagyon szegény család harmadik gyermeke lettem. Nagyon rossz életmódban nevelkedtem fel sajnos. Amíg a nagymamám élt ő szeretett engem,de alig lettem 6éves s ő elment! Egy villany ,s víz nélküli házban ,szülői szeretet nélkül ,éhezve s fázva,így nőttem.... Néha volt gyertyánk,akkor olvastam...