Az erdei és a mezei pacsirta.
Nyár volt. Az égen egy csepp felleg sem úszkát, a nap hétágra sütött.
A virágok a réten boldogan ontották magukból bódító illatukat. Milliónyi élet nyüzsgött köröttük: lepkék, katicák, méhek, dongók, darazsak, legyek, szúnyogok, szöcskék, hangyák és még sorolhatnám, mennyi, de mennyi csodás élőlény.
Az erdő dús volt, sűrű, buja, így az ott lakóknak kellemesebb, picit hűsebb volt a levegő, mint a tisztáson, a réten, a tűző napon.
Az erdei pacsirta a bokrosabb erdőben magokat, rovarokat keresgélt, amit jóízűen elfogyasztott, majd felszállt egy ágra és gyönyörűen trillázni kezdett. Meghallotta ezt a mezei pacsirta. Odarepült hozzá és azt mondta: - De szépen dalolsz! - köszönöm! – felelte amaz. Na megyek keresek magamnak hernyót és gilisztát, mert nagyon éhes vagyok! – Talált is jócskán. Jóízűen elfogyasztotta, majd az erdei pacsirta mellett ő is zengő hangon dalolni kezdett. - Pszt! Pszt! Ne énekelj, mert láttam a közelben egy kígyász sólymot és ha meghallja a hangod, elragad a karmával! - mondta az erdei pacsirta, mikor meghallotta a csodaszép trillát. - Ekkor ért oda a szarka, aki félvállról vetette oda: - A sólyom most lakott jól egy siklóval, már biztosan nem éhes! - énekelj csak nyugodtan! - mondta nevetve, majd elrepült.
Így történt. Aki nem hiszi, járjon utána!
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink megbecsülés...