Cinci varázsló mutatványa

Cinci varázsló mutatványa.

-Hallottátok a nagy újságot?- kérdezte izgatottan a tücsök a mezőn élőket.

- Nem. - felelte csodálkozva a szöcske.

- Mi se. Mondd el, kérlek!-válaszolták a többiek.

- Hát képzeljétek el, hogy holnap ide látogat a vándorcirkusz.

- Komolyan? De jó!- ujjongott a mezei egér.

- Hogyhogy?- tette fel a kérdést kíváncsian a kis katica.

- Biztosan azért jön, mert közeleg a gyermeknap.-jelentette ki komolyan a mezei nyúl.

- Ott zsonglőrködik Cinci, a legidősebb bátyám. Legalább láthatom. Még sohase láttam előadáson. –felelte a  mezei egér.

- De jó! – örvendezett a pille.

- Vajon mennyibe fog kerülni az, hogy megnézhessük a műsort?- kíváncsiskodott a süni.

- Ingyenes lesz.-mondta tücsök. - Ki szeretné látni?- tette fel a kérdést.

- Én! - Én! - Én!- felelték sorra a mező lakói. Óriási érdeklődést váltott ki a rét lakóinak körében. Hiszen nem minden nap látogat el hozzájuk egy ilyen attrakciós csoport. Hamar eltelt a nap, jött a következő, a másnap. Amikor kinyitották a szemüket ismeretlen zajra figyeltek fel. Kíváncsian mentek ki a rétre. Javában építették a hatalmas sátrat a mező közepére. Már majdnem elkészültek, amikor egy hatalmas fuvallat az egyik, még le nem rögzített szélét felkapta és vitte tova a hátán. A kellékesek és a segítők meg futottak utána. Szaporán szedték a lábukat, alig néztek maguk elé, ezért majdnem orra estek. Hol egy nagyobb kőben, hol egy kiálló gyökérben botladoztak futás közben. Az egyik fa a rét szélén a lombjával megfogta a száguldó tartozékot. Visszavitték és jól lerögzítették. - Így ni!- mondták.

Amikor elkészültek már várták a vendégeket. Jött a tücsök, a szöcske, a kis katica, a süni. Érkezett a mezei nyúl rokonával, az üregi nyúllal. Aztán jött a fogoly, a dalos madarak, a gyíkok, a sáska, és végül a mezei egér. Sorban helyet foglaltak és várakoztak az előadás kezdetére.

Egyszer csak elkezdődött az előadás. Hatalmas tapsviharral köszöntötték a művészeket, akik lelkesen szórakoztatták a közönséget a nem mindennapi, látványos cirkuszi produkciókkal. Nagyon izgalmas és lenyűgöző volt az artisták, és az akrobaták előadása. A bohóc bemutatóján a hasukat fogták, oly hatalmasokat nevettek. Végül Cinci, a zsonglőr zárta a műsort.

Már a bevonulása is izgalmas volt. Hatalmas üdvrivalgás fogadta a varázsló jelmezét. Aztán olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Cinci, először a labdákat dobálta egyik kezéből a másikba, s közben fel az ég felé ügyesen, hibátlanul. Aztán buzogányokat dobálta hasonlóképpen, még nézni se volt egyszerű. Végül tányérokat pörgetett, még talán a szélnél is sebesebben forogtak. Igazán látványos ügyességi mutatványokat hajtott végre, biztosan sokat gyakorolta.

Egyszer csak, képzeljétek el, hogy előjött a bohóc, hogy megzavarja Cinci műsorát. El akarta venni a labdáit. Eleinte nem sikerült, de aztán mégis megszerzett, vagy hármat. De szerencsére nem zökkentette ki őt a szerepéből. Így most ketten zsonglőrködtek egyszerre. Igazán eredeti volt. Aztán visszadobta a labdákat Cincinek, kiment a színpadról és minden ment tovább.

Amikor elővette a varázspálcáját, kihívta a mezei egeret. Megszeppenve, vagy talán meglepetten ment oda. Leültette egy székre, letakarta, elmormolt egy varázsigét miközben kőrözött felette a varázspálcájával, majd lekapta a terítőt és képzeljétek el, hogy a mezei egér szőrén, szálán eltűnt. Mindenki tátott szájjal, elkerekedett szemmel nézte az üres széket. Aztán mintha mi se történt volna, folytatódott a produkció.

-          Hova tűnt a társunk?- suttogták elképedten, döbbenten.

Amikor vége lett a műsornak, sorra jöttek elő a részt vevő művészek, akiknek újra hatalmas tapsviharral köszönték meg a fergeteges előadását. Amikor minden elcsendesült, újra előjött Cinci, a zsonglőr és képzeljétek, a testvére is, jókedvűen. Mindenki fellélegzett. Egyszer csak Cinci a többiek felé fordult:

- Gyertek, kövessetek! Megmutatom nektek, hogy mi van a színfalak mögött. A mezőlakók izgatottan követték. De ez már egy másik történet.